Hát igen, cigánybűnözés.
Mindig is volt, most is van és mindig is lesz, míg keleten kél fel a nap e szép Magyarország fölött. Persze többen állítják, hogy bűnözés ott is van ahol nincsenek cigányok, de kétli azt minden igazságszerető ember, az is csak olyan akadémikus szőrszálhasogatás, másra sem jó, mint elterelni a figyelmet a lényegről.
Szerves része az a magyar valóságnak, mint a ringó búzamező, árvalányhaj meg a pálinkagőzös asszonyverés.
Bár gyerek voltam még, de jól emlékszem a mi falunkban is volt egy cigánysor… Majdhogynem minden faluban volt, hol csak egynéhány, hol több putri, földes vályogház húzódott meg tisztes távolságra a faluszélen, hogy ne zavarja a becsületes polgárokat. Lehetőleg szélirányban, mert ugye büdösek is. Hat-nyolc ház, egy kút rozoga korhadt deszka kávával, gém meg kerék nélkül, csak úgy kötélen lógott egy lyukas bádogvödör, visszacsorgott a sekély vízbe a sáros esőlé. Jó az nekik, azoknak semmi sem árt, még a döghúst is megeszik. Az ártézi kútra sose mentek ivóvízért, mert, hogy is venné az ki magát.
Igen kevés érintkezési pont volt a két népség között, a falu szemet hunyt a cigányok létezése fölött… kivéve, ha egy döglött állatot kellett eltemetni, vagy kimeregetni a túlfolyó árnyékszéket. Olyankor üzentek Gazsinak… aztán egy félnapszám fejébe – a cigánynak annyi járt – el volt a dolog intézve. No, meg persze, ha valaminek lába kélt…
Történt egyszer, jól emlékszem azon az őszön, mikor kidőlt a házunk tűzfala, Csomós Mihálynak eltűnt egy disznaja. A kondás az anyja sírjára esküdözött, hogy még látta, hogy kedd este az öt yorkshiri, meg a két mangalica bement a Csomós portára, de reggelre már csak négy volt, a nyolcvankilós, rózsaszínű malacokból. Az öreg Csomóst majdhogynem a guta ütötte meg. Egyből elment a híre és Petrák Zsófi látni vélte – meg nem esküdne rá, de holt biztos benne, hogy talán, látta is sötétedés után, cigány Jóskát lődörögni a Deák utcában.
Ennyi aztán elég is volt, hogy Szepesi jegyző úr hívja a csendőröket, elvégre is az ő dolguk kideríteni, hogy ki a tettes.
Másnap reggel aztán, megjöttek a csendőrök. A nagyutca közepén, tekintélyes lassú tempóban, szinte poroszkált a két fenséges csődör, félelmet parancsoló, megvető közömbösség tükröződött a két csendőr arcán, amint elnéztek az udvarokból kikandikáló asszonynép fölött. Lassan jöttek, időt adva a falunak, hogy jelenlétükről mindenki értesülve legyen. A kisbíró kinyitotta a községháza nagykapuját, készségesen ugrált a jövevények körül, ahogy azok leszálltak a nyeregből s elvezette a két lovat az eperfa árnyékába.
Szepesi jegyző úr a tornácon várta őket, az ügyeik intézésére váró falusiak eltakarodtak az útból s a csend két őre konzultációra, no meg talán egy-egy kupicára bevonultak az irodába. Eltelt talán egy óra is, mire a nyomozást befejezték és elküldték a kisbírót, hogy hozza be cigány Jóskát kihallgatásra.
Jóska volt a cigány a faluban. Míg a többiek igyekeztek láthatatlanok lenni, addig Jóska gyakran masírozott végig a falun, hetykén, kihívó magabiztossággal. Szép szál ember volt, olyan apám korabeli. A zsidónál vásárolt, nem a Hangyába’ vagy Havasi úrnál, mint a falusiak többségben, a felvégi Reichmann bótba vette a cigarettáját (megtalálja a zsák a foltját, mondták). Odajárt, már amikor otthon volt. Hetekre, néha hónapokra is eltűnt, ki tudja merre járt. Kupeckedett, meg hát biztosan lopott, miből is telt volna a nagy flancra. Sárga csizmát, pepita bricseszt viselt, bőrkabátot meg szürke nyúlszőr kalapot. Mellette vaddisznó sörte, mint a majorbeli ispánnak.
Micsoda pofátlanság!
Persze, Doles Matyi bácsi is kupeckodott, de őrá senki sem mondta, hogy lopott, ő csak egy rendes magyar ember volt.
Szóval megjött a kisbíró cigány Jóskával. Közben a Hangya kocsma előtt összejött a közvélemény, egyhangulag megszavazva, hogy az már bizonyos, cigány Jóska lopta el Csomós Mihály disznaját. Tiszta ügy. Nem az első eset, egyike a cigánybűnözés eklatáns példájának. Még szerencse, hogy az igazságszolgáltatás gyors és hatásos.
Mintegy igazolása a közhiedelemnek – még egy óra sem telt el miután a gyanúsított előállíttatott – máris nyílt a nagykapu és a két lovas között, szíjra fűzve kibotorkált cigány Jóska. A hóna alatt szorongatta a bőrkabátját, kalapja csálén ült a feje búbján, fehér selyeminge véresen tapadt a mellére. A vak is láthatta, bevallotta a disznólopást és még van pofája köpni egyet a kocsmai gyülekezet tiszteletére.
A piszok cigány.
Ahogy eltűnt a menet a poros nagyutca végén, a falu máris elintézettnek vélte a bűnügyet, azt persze senki sem kérdezte, hogy vajon hová is lett a nyolcvankilós yorkshiri.
Mindegy.
A népek megnyugodtak, hogy a bűnös elnyeri a büntetését. Nagy úr, a Hangya kocsmárosa megnyugodott, hogy a Csomós testvérek cechje ki lett egyenlítve, a testvérek megnyugodtak, hogy lehet ismét kontóra piálni.
Istenáldott, békességes nyugalom a magyar ugaron.
Na, igen, hogy el ne felejtsem… még aznap délután kidobolták, hogy Sabák mészárosnál, péntek reggel nyolc órától, amíg a készlet tart, friss disznóhús kapható. Kilója nyolcvanöt fillér, karaj egy tíz.
Hozzászólások