A csoportomban nyolc fiú és öt lány tanult általában példás szorgalommal, különösen Nagy Miklós Kund, aki, hogy csinálta, hogy nem mindig tízesre vizsgázott. Tiszteltem is ezért, hű, de tiszteltem! Ezzel szemben Csergőffy már jóval kisebb elánnal ásta magát a könyvekbe, ti. ő végig a színművészeti főiskolára kacsingatott. Át is nyergelt oda egy év múlva.
A Vásárhelyi Pedagógiai Főiskola román–magyar szakos hallgatói (1963)
Ott ahol többen vannak, és az irodalmat is szeretik, előbb-utóbb mindig létesül valamiféle irodalmi kör. Mi sem természetesebb hát, hogy mi is ilyen körbe tömörültünk. Elnök: D. Kiss János, tagjai: Kovács Sándor, Nagy Miklós Kund, Galbács Pál, Nagy Pál, Kristóf…, Csergőffy László. Az összejöveteleket többnyire a vásárhelyi Crama borpincében tartottuk.
Ezek után nyilván sokban felmerülhet a kérdés: vajon mit, mennyit váltott be az élet mindabból, amit elképzelt magának. Miután a továbbiak során amúgy sem igen hozom szóba egykori szoba- és csoporttársaimat, a kérdésre engedelmükkel máris válaszolok.
Kelemen Ferenc: vásárhelyi illetőségű, tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen folytatta. Táncos, koreográfus, mozgástanár a színművészeti főiskolán, újságíró.
Mirk László: vásárhelyi srác, kövérkés, szemüveges. Az M. P. F. elvégzése után tovább okult a Bukaresti Egyetemen. Előbb tanár, majd újságíró. Könyvei publicisztikai jellegűek.
Nagy Miklós Kund: közepes termet, vékony testalkat, hátrafésült haj. Tanulmányait magyar–francia szakon Kolozsváron folytatta. Könyvtáros, riporter, szerkesztő. Rádiójelenetek, hangjátékok, humoreszkek szerzője.
Csergőffy László: előbb Sepsiszentgyörgyön, majd Marosvásárhelyen színművész.
Galbács Pál: rádiós–tévés szakember.
A többiekről semmit sem tudok. Valószínűleg ők sem rólam, vagy nem is akarnak tudni, mert, hiába, ilyen az ember: nosztalgiázni ugyan szeret, de ennél többre már nem futja az érdeklődéséből. Nagy Miklósnak és Mirk Lászlónak például nemegyszer írtam, persze én is csak úgy, nosztalgiából. A reakciót sejthetik: még csak nem is válaszoltak. Koszorús Kálmán „barátom” ugyan válaszolt, de a könyveim már nem érdekelték.
Irodalmi kör a Cramaban
Az irodalmi életben, mint általában mindenhol, Vásárhelyen is a színház és a folyóiratok, nevezetesen az Igaz Szó szépirodalmi folyóirat játszotta a főszerepet. A szerkesztők, irodalomtörténészek, kritikusok közül kiemelkedik Gálfalvi Zsolt, Szász Béla, Izsák József, Kovács István, Oláh Tibor. Az Igaz Szó első szerkesztője Hajdú Győző, helyettese Gagyi László, Gálfalvi Zsolt, utóbb Márki Zoltán, Sütő András, szerkesztői: Izsák József, Kiss Jenő, Majtényi Erik… Ebben a lapban jelentek meg többek között Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzetei, drámái (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, Vidám sirató), Székely Jánostól a Caligula helytartója, Hugenották, Vak Béla király. De helyet kapott benne a román és magyarországi irodalom is, mint: Eminescu, Creangă, Arghezi; Petőfi, Móricz, Illyés Gyula. Gyakoriak az író-olvasó találkozók, ankétok, kerekasztal-beszélgetések.
(folytatjuk)
Hozzászólások