A pécsi görög katolikus Xavér templom ikonosztáza
Az 1980-as években a Xavér-templom és környéke építészeti rekonstrukciója során felmerült a templom lebontásának gondolata is.
Ikonosztáz
Szerencsére a város közvéleménye a kétszáz éves templom pártjára állt. A templom környéke modernizálódott, a Xavér templom továbbra is fontos értéke maradt a város idegenforgalmának.
A templom berendezése egy vallástörténeti kuriózum. Felfogásom szerint ez az ökumené gondolatának igazi, gyakorlati beteljesedése. A mai berendezés már a görög szertartású liturgia előírásaihoz igazodik, ugyanakkor a római katolikus használatban szerepelt tárgyakat megőrizték, illetve kiegészítették.
Néhány gondolatot szenteljünk a modern, ugyanakkor klasszikus hitelveket magán viselő ikonosztáznak is.
Az ortodox ikonosztáz képprogramja meghatározza, hogy mi, miért és hol kap helyet rajta. A valóságban azonban gyakran találkozunk a hagyományoktól eltérő képfalakkal, mert a helyi igényektől, a templom adottságaitól, a rendelkezésre álló anyagi feltételektől is sok minden függ. Így a Xavér templom ikonosztázának kialakítása, elhelyezése nehéz feladatot jelentett a belsőépítészeknek és az ikonfestőművésznek egyaránt Egy római katolikus templombelső struktúráját kellett megfeleltetnie a szigorú szabályokat előíró ortodox templom szempontjainak.
A Xavér templomban az ikonosztáz, kettős derékszögű megtörés után, mintegy kihajlik, rásimul a templomhajó falára. Ez lehetővé tette, hogy az előírt négy alapikon helyett hat ikon nyerjen elhelyezést.
Néhány fontos alapvető tudnivaló
Mária és a Pantokrátor
Az ikonosztázok felépítésében a legalsó sor, az úgynevezett Alap sor összetétele szigorúan szabályozott.
Az ikonosztáz Alap sorában kap helyet az ortodox liturgia három fontos kapuja, az északi és a déli, úgynevezett Diakónusi kapu és a középső Királyi (Paradicsomi) kapu. A két szélső, egyszárnyas kaput mise alatt leggyakrabban a diakónusok, ministránsok használják. Liturgián kívül viszont ezeket az átjárókat használja az áldozópapság is.
A Királyi kapu az ortodoxiában az Örömhír forrása, ennek hiteles tanúi, krónikásai az evangélisták. Ikonképeik (és attribútumaik) sora a Királyi kapu két szárnyán helyezkedik el. Név szerint: Szent Máté, Szent Márk, Szent Lukács és Szent János.
Az ajtószárnyak felett faragott korona jelzi, hogy ez a Királyi kapu, ahonnan a Mindenség Királyát fogadjuk.
Az Alap sor képeit az ikonosztáz építés szabályai szerint helyezték fel.
A Királyi kaputól jobbra Jézus, Pantokrátor, azaz Mindenható, aki áldást oszt, másik kezében a nyitott Evangélium, üzenete, amely minden hívő emberhez szól:
„Aki engem látott, látta az Atyát (Jn 14,9)
Aranyszájú Szent János és Szent Miklós
Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30)”.
A Királyi kaputól balra az Istenszülő, vagy görög nevén a Theotokosz ikonja látható. A kép a gyermek Jézust tartó Szűz Máriát ábrázolja (Hodigitria).
A pécsi Xavér templom ikonja nem szolgai, egészalakos másolata a Máriapócsi könnyező kegyképnek, hanem annak „pécsi” spirituális megjelenítése.
Az északi Diakónusi kapun Mihály arkangyal alakja látható, aki pálcával védelmezi a templom szentélyét. A déli diakónusi kapun Gábriel arkangyal látható az Örömhírvétel jelenetében, amelyet jobbjában egy szál liliom jelképez. A királyi kapu közvetlenül a főoltárhoz vezet, két szárnya csak misék alkalmával van nyitva, és csak a felszentelt áldozópapság mehet át rajta.
Hagyományosan minden ikonosztáz északi oldalán Myra város szent püspökének, Szent Miklósnak alakja látható. Itt görög katolikus püspöki öltözetben jelenik meg, jobb kezét a tanítók, illetve áldást osztók pózában tartja, bal kezében az Evangéliumot fogja. A kihajló peremén kapott helyet a híres egyházi hitszónok és bizánci főpap, Aranyszájú Szent János ikonja.
Nagy Szent Bazil és Xavéri Szent Ferenc
Az ikonosztáz déli oldalán a másik jelentős bizánci egyházatya, Nagy Szent Bazil egészalakos képmása jelenik meg. Mellette, a jobboldali kihajló ágon a templom védőszentjének, Xavéri Szent Ferencnek ikonja tekint le szelíden a hívőkre. Kezében zarándokbot, övén kulacs és rózsafüzér.
Az első sorban az Ünnep sor ikonjai láthatók, a bizánci ikonográfia szabályainak megfelelően megfestve. Az északi oldalon balról jobbra: Istenszülő születése a derékszögű részen, a fősíkon pedig az Örömhírvétel, a Karácsony és Nagyboldogasszony; a déli oldalon, Krisztus ikonja fölött kezdődően Vízkereszt, Urunk színeváltozása, Húsvét, és a derékszögű részen a Pünkösd.
A következő sorban az Apostol sor ikonjai vannak megfestve. Sorrendben balról jobbra: Tádé és Bertalan; András és Lukács; Jakab és János; Péter és Pál; Máté és Márk valamint Simon és Fülöp.
Az Ünnep sort és az Apostolok sorát kétoldalt – kettős térbeli töréssel – a Próféta sor ikonjai zárják le. Név szerint: Izajás, Jeremiás, Ezékiel és Dániel.
A Királyi kapu fölött az Utolsó Vacsora ikonja látható, mely az Újszövetség legfontosabb áldozati jelenetét köti össze a kapu négy ószövetségi áldozatának ikonjával.
Az ikonosztáz csúcsán a Trónoló Krisztus, a Pantokrátor ikonja uralja a templombelső terét. Felette a Szent Kereszt.
Egyéb ikonok a templomban
Király-kapu
Fontos kegyképe a templomnak a másik Istenszülőt ábrázoló félalakos ikon. Egri Erzsébet művésznő kedves alkotása ez is.
Az ikonosztáz elkészültéig, ideiglenes megoldásként az új liturgiát bevezető templom szentélybe, egy magas talapzatra, Egri Erzsébet Életútmutató (Hodogrita) Istenanya-ikonja volt elhelyezve.
Az ikonosztáz elkészülte után, a félalakos „Könnyező Mária” ikon a templomhajó egy fülkéjébe került, amelyet a régi templombejárat helyén alakítottak ki.
„Feltétlenül említésre méltó a déli hajófal eredeti 18. századi bejárata helyén, a két éwel ezelőtti felújításkor napvilágra került falképmaradvány, amely oszlopos, pikkelydíszítésű ívekben egy-egy apáca frontális beállítású portréját ábrázolja. A középső festett ívborda kőfaragványra utaló motívuma a székesegyház Schmidt-féle átépítésekor feltárt népoltár oszlopainak hármas indaszalagos, valamint a bontásból előkerült pikkelydíszítésű kőfaragványok motívumát utánozza. Ennek alapján a falfestés csak az átépítés megkezdése, illetve a középkori népoltár maradványainak felszínre kerülése, 1883 februárja után készülhetett. Következésképp a bejáratot ezen időpontot megelőzően falazták be.” (Boros László: Xavéri Szent Ferenc templom. Pécsi Szemle. 2011, tavaszi szám 25-33 p.)
Ha már megemlítjük a máriapócsi csodatevő szép ikont, akkor írjunk ennek történetéről is:
A pócsi egyházközség egyik híve, Csigri László a török fogságából való csodálatos szabadulásáért hálából megfogadta, hogy az Istenszülő képét megfesteti.
1696. november 4-én a reggeli Istentiszteleten jelenlévő hívek arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlévőket, a következő napokban pedig tömegek érkeztek a templomba. A könnyezés kisebb szünetekkel egy hónapon át tartott, miközben olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott. Az egyházi vizsgálat eredményeként 36 tanú egybehangzóan vallott és tett esküt a könnyezés valódisága mellett.
Lipót császár elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba, ahol a végső helyére, a bécsi Stephans dómba került.
Az eredeti kép fél alakban ábrázolja Máriát, aki bal karján tartja a Kisdedet. Fejük körül díszes dicsfény található, arcuk mellett az „Isten Anyja” (MT QU) és „Jézus Krisztus” (IS CS) szövegek görög betűs rövidítése olvasható. Jézus a nyakában görög keresztet visel.
Az ikonról másolatokat készítettek, ezek egyike került az eredeti kép helyére Máriapócson is. A másolatok közül ez az egy mutatta továbbra is a könnyeket.
Egri Erzsébet festőművész szép munkája a karzat alatti, Remete Szent Antalt ábrázoló ikon is. A szakállas, finom arcvonású szent papírtekercset tart keskeny kezeiben, rajta jól olvasható az írás:
„Láttam a sátán csapdáit kiterítve a Földön.”
Az Ünnepek ikonja
Ez a nagyméretű összetett ikon (a templom északi falán) a Húsvétot és a 12 fő ünnepet jeleníti meg.
A középső ikon természetesen a Húsvét, a Feltámadás ünnepe. Az ikon, szakítva a bizánci tradícióval nem a pokolra szállást jeleníti meg, hanem latin hatásra a sírból való kilépést, egy teljesen sajátos vizuális felfogásban. Ugyanis ez esetben nem lehet „kilépésről” beszélni: Krisztus könnyedén kilebeg vagy kirepül a szarkofágból, melynek fedelét egy angyal tartja. A szarkofág teteje ugyanakkor rajta van a szarkofágon is, méghozzá a pecsét is érintetlen rajta, ez még ebben a méretben is határozottan kivehető.
Felső sor, balról jobbra: Istenszülő születése (szeptember 8.); Istenszülő templomba vezetése (november 21.); Örömhírvétel (március 25.); Krisztus születése (december 25.)
Második sor baloldal: Találkozás ünnepe (Krisztus bemutatása a templomban, február 2.); jobb oldalt: Vízkereszt (január 6.)
Harmadik sor bal oldalt: Urunk mennybemenetele; jobb oldalt: Virágvasárnap (Krisztus bevonulása Jeruzsálembe)
Alsó sor: Urunk színeváltozása (augusztus 6.); Ószövetségi Szentháromság (Pünkösd hétfő); Istenszülő elhunyta és mennybevitele (augusztus 15.); Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14.)
A templomunkban látható még a Szent Cirillt és Szent Metódot ábrázoló ikon, amely ajándékként, a bulgáriai Szliven városából került a pécsi Xavér templomba.
Tisztelettel ajánlom a Hetedhéthatár kedves olvasóinak, hogy cikkem után keressék fel ezt a szép kis pécsi templomot. A látogatás után értékes vallástörténeti ismeretekkel és művészi élményekkel lesznek gazdagabbak.
Hozzászólások