Üzenet a távolba
Ne mondd ki azt a szót, hogy állomás,
és azt se halljam többé, hogy vonat,
hogy fehér kendő lobog… Bármi mást
mondhatsz. A nevem, vagy neved.
Jaj, a kanyar elnyelte… elveszett…
Még most is látom, egy kendő lobog,
és bár tudom, ott vagytok boldogok,
csak a lobogó fehér kendőt látom,
és zokogok, csak zokogok.
Búcsú novemberben
Még három nap,
s én búcsúzom már.
Olyan ez, mintha itt se volnál.
Még két napunk van.
Menni kéne
együtt virágos, víg mezőre.
November ez!
Nincsen virága,
csak eső hull letört faágra.
Nem akarok
búcsúzni. Fájhat.
Ne nyomja bánatom a vállad.
Ha elmentél,
majd így, magamban
sír fel, mi visszavonhatatlan.
Hozzászólások