A pécsi ciszter gimnáziumtól Rhinebeck (USA) -ig
Vass Vilmos egykori ciszter diák életútja
4. fejezet
Az 1956-os forradalom országos eseményei már jól ismertek. Itt elsősorban csak a Pécsett történtekkel szeretnék foglalkozni.
Vass Vilmos a pécsi belvárosi tömegtüntetéseken nem vett részt, ugyanakkor ezekről barátjának, Málics Ottónak beszámolói alapján pontosan tájékozott volt.
A pécsi események krónikása a Dunántúli Napló
Vass Vilmosnak minden idejét az István aknai Munkástanács szervezése és a bányászok jogos követeléseinek megfogalmazása kötötte le.
1956. október 24-én, szerdán, drámaian felgyorsultak az események.
A város és a megye vezetői határozott fellépéssel szerették volna elejét venni, hogy Pécsett is forradalmi megmozdulásokra kerülhessen sor, ezért 1956. október 24-én, falragaszokon keresztül az alábbi felhívást adták ki:
Pécs város és Baranya megye dolgozói!
Tekintettel a reakciós provokációk lehetőségére, Pécs városában és az egész megyében
Rendkívüli állapotot rendelek el!
Felhívom városunk és megyénk minden dolgozóját, hogy tartózkodjék a csoportosulásoktól, gyülekezéstől. Elrendelem a szesztilalmat, a színház és filmszínházak szüneteltetését.
Aki fenti rendelkezésemet megszegi, azzal szemben hatósági szerveink eljárnak.
Felhívom a lakosság figyelmét, hogy őrizze meg nyugalmát, tartózkodjék minden rendzavarástól, hogy az üzemekben, hivatalokban és üzletekben a munka és a lakósság ellátása zavartalanul folyjék.
Pécs. 1956. október 24.
| Pécs város Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében: Györkő Antal V.B. elnök |
Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében: Katona Lajos V.B. elnök |
A felhívás ellenére kisebb tüntetőcsoportok megjelentek a késő esti órákban a Széchenyi téren. Ezeket a rendőrség és az államvédelmi hatóságok szétoszlatták.
1956. október 25. csütörtök délelőtt: Tüntetés a Kossuth szobornál
Kossuth szobor előtt, a tüntetés helyszíne
„Amerre csak néz az ember, mindenütt nemzeti színű zászlót lenget a késő őszi enyhe szél. A járókelők, az egyetemisták, főiskolások és középiskolások mellén nemzetiszínű kokárda, a magyar függetlenség, a magyar nemzet függetlenségének a jelképe. És a nemzetszínű szalag alatt fekete gyászszalag húzódik. Gyászolják azokat a fiatalokat, akik Budapest utcáin ezekben a sorsdöntő napokban ártatlanul ontották vérüket. Az utca csendes, csak a mindennapos látványt nyújtja. Egyszer csak azonban a Bem utcából fiatalok rendezett sora tűnik elő. Nemzetiszínű zászlót hoznak, amelyen a Kossuth címer látható. Koszorúk, nemzetiszínű zászlók, a Lengyel Népköztársaság zászlaja, ez a tömeg fegyvere. Jönnek hosszú sorokban, jönnek, hogy leróják hálájukat a magyar szabadságharc legkiemelkedőbb alakja, Kossuth Lajos szobránál.
Kossuth Lajos szobrán nemzetiszínű szalag díszeleg. Felmennek az egyetemisták a zászlókkal, és egyszer csak felhangzik a Himnusz: „Isten áldd meg a magyart…”
Most egy fiatal ugrik fel a szobor talapzatára és elszavalja versét: „Velünk, vagy ellenünk…” Szavai egyre inkább vonzzák az embereket. Már nagy tömeg szorong a Kossuth szobornál. Másik fiú ugrik a helyére és Petőfi Nemzeti dalát szavalja el. A tömeg együtt kiáltja vele: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”
Harsány taps dübörög végig a tömegen. Munkások jönnek. Szurtosan, kormosan. Látszik, hogy munkából jönnek. Piros-fehér-zöld zászlót és gyászlobogót hoznak. A tömegből kiáltások hangzanak. „Éljenek a munkások… Éljenek a munkások…”, majd a kiáltást ütemes taps követi.
Egyetemista fiatal van már a talapzaton. Hangosan olvassa az egyetemisták, a fiatalok követeléseit, azokat a követeléseket, amelyek már a Dunántúli Naplóban is napvilágot láttak. Az összegyűltek minden pontot ütemes tapssal fogadnak. Amikor a szónok a címer olymódon való megváltoztatását követelte, hogy az kifejezze nemzeti hagyományainkat, a szocializmus építését és amikor javasolta, hogy a mostani címer helyett Kossuth címer legyen, az emberek szinte egyszerre kiáltották utána: „Kossuth címer, Kossuth címer”.
Egy rendőrtiszt jelent meg a talapzaton és rövid beszédében arról biztosította a fiatalokat, hogy az egyetemisták követeléseit a rendőrség is magáévá teszi és biztosítják, hogy a fiatalok békés tüntetését semmiféle rendbontó meg ne zavarhassa. A fiatalok nagy éljenzéssel fogadták ezt a bejelentést és megígérték, hogy nem engedik soraikat megbontani.
Ezután a fiatalok felkérték a megjelenteket, hogy rendben, minden zavargás nélkül kövessék őket a 48-as térre.” (Részlet a korabeli tudósításokból 1956. október 26.)
1956. október 25. csütörtök koradélután: a Rákóczi úton és a 48-as téren
Egyetemisták gyűlése a Mór kollégium előtt
1956. október 25-én, a kora délutáni órákban, az egyetemisták a munkásság és a bányászság küldötteinek részvételével tömegtüntetésre került sor. Itt már több radikális esemény is történt.
„A felvonulás a Nagyposta közelében kezdődött, onnan a Rákóczi úton haladt a 48-as tér irányába, jelszavakat kiabálva (Ruszkik haza! Szabad választásokat! stb). A Rákóczi úton levő DISZ központ előtt sokáig tüntettek, ott is leverték a vörös csillagot, akárcsak a Posta tetejéről. A 48-as téren, a Mór kollégiumból tömegesen csatlakoztak az egyetemisták zászlókat lengetve. Amikor a tömeg elérte a közeli ÁVH épületet (ma rendőrkapitányság), a felvonulás megállt. Az épületen elhelyezett hangszórók azt bömbölték: „A Belügyminisztériumi dolgozók veletek éreznek, és veletek tartanak!”
Végül is a tüntetők elálltak az épület megtámadásától, ezzel elejét vették annak, hogy feltehetően súlyos emberáldozatokkal járó összeütközésre kerüljön sor.
„Innen a tüntetők az Irányi Dániel téren és a Kossuth Lajos utcán haladva a Színháztérre érkeztek a SZOT székházhoz, onnan pedig a Széchenyi térre, ahol kb. húszezerre duzzadt a felvonulók száma.” (Málics Ottó, a „Mecseki Láthatatlanok” 1956-os pécsi halottja (megjelent Ciszterci Rend Nagy Lakos Gimnázium „Fekete – Fehér” folyóiratának, 2002. év Venisancte számában). 8 p.)
1956. október 25-én, csütörtök késő délután és este: Tüntetés a Széchenyi téren
A Nádor Szálló tetejéről lekerült a vörös csillag
„Délután négy óra után hatalmas tömegek gyülekeztek a Széchenyi téren. Elfoglalták a Hunyadi János út elejétől a Bajcsy Zsilinszky út közepéig, valamint a Jókai tértől a Perczel utca közepéig terjedő térséget, utcákat. Sűrű sorokban álltak az emberek a Kossuth utcán, a Színház téren, s a Széchenyi teret környező összes utcákban.
Hány emberre tehető a tüntetők tömege? Legalább húszezer ember gyűlt össze a város főterén: egyetemisták, üzemi munkások, középiskolás diákok, férfiak, nők, fiatalok és öregek.
Ilyen jelszavak hangzottak el:
– Magyar uránt akarunk!
– Oroszok menjetek haza!
A tüntető fiatalok a Nádor Szálló és a városi tanács tetejéről eltávolították a vörös csillagot.
A sokezres tüntető tömeg a legnagyobb fegyelmezettséggel viselkedett. Rendzavarásra, a népi hatalom elleni, a kormány elleni uszításra nem került sor. A fegyelmezettség legékesebb bizonyítéka, hogy a városi tanács bezárt kapuja előtt álló közbiztonsági közeget egy részeg ember provokálta. A rendbontásra törekvő ittas embert maguk a fiatalok szorították ki soraik közül, s ezzel megakadályozták a nyugodtan viselkedő közbiztonsági szervek és tüntető fiatalok közötti nézeteltérést, amely esetleg tettlegességig fajulhatott volna.
A tüntetők hazafias dalokat énekeltek s éltették a szabad Magyarországot, s a lengyel-magyar barátságot.
A fiatalság Györkő Antal elvtárs beszéde után oszolni kezdett.”
(Részlet a korabeli tudósításokból. 1956. október 26.)
Késő estére egyes radikális tüntető csoportok elfoglalták a városházát, a főpostát, a rádiót és a nyomdát. Ezeket az objektumokat a karhatalom még az éjszaka folyamán visszafoglalta. A hatósági beavatkozás során letartóztatásokra is sor került, de másnap reggel elengedték őket.
Megpróbáltam megtalálni a cikkben említett két tudósítás irodalmi forrását. Sajnos eredménytelenül. Gyanítom, hogy ez valamely kis pécsi forradalmi (talán egyetemi) csoport röplapja lehetett, amelyet valamilyen stencilsokszorosító technikával készíthettek, és kézről-kézre adhatták tovább. Ugyanakkor – megítélésem szerint – a valóságnak megfelelően tudósítottak a pécsi eseményekről. Ezt támasztja alá Vass Vilmos önvallomása és több idős – azóta sajnos már nem élő – rokonom, ismerősöm szóbeli közlése is.
1956. október 26-án, pénteken:
„Az elmúlt éjszaka sötét elemek több tehergépkocsit elraboltak. A gépkocsik nagy részét a rendőrség már megkerítette.
Péntek reggeli (1956. október 26.) Széchenyi téri lövöldözés is ehhez kapcsolódik. Két tehergépkocsi – amelyeket vezetőik engedély nélkül tulajdonítottak el – száguldott a Széchenyi téren lefelé s a téren tartózkodó rendőrjárőr „Megállj!”-parancsának nem tettek eleget. Ehelyett a gépkocsivezető a kormányt elfordította és tovább száguldott, a járőrök azonban néhány lövéssel kipukkasztották a gépkocsi kerekeit. Emberáldozatban nem esett kár.” (Dunántúli Napló. 1956. október 27. 2 p. Mi történt a Széchenyi téren)
Hozzászólások