A pécsi ciszter gimnáziumtól Rhinebeck (USA) -ig
Vass Vilmos egykori ciszter diák életútja
9. fejezet
Vass Vilmos Pécsről, az 56-os forradalom válságos napjait követően a „szabad” Nyugatra menekült, ahogy akkoriban mondták, disszidált.
Miután a szovjet T-54-es tankok benyomultak Pécs belvárosába, nem hagytak kétséget a felől, hogy minden rendelkezésükre álló katonai eszközzel felszámolják a még harcban álló forradalmi erőket. A szovjet katonai intervencióval a mecseki ellenállók helyzete is végleg megpecsételődött.
A szovjet
Katonai parancsnok
Parancsa
A mai naptól megkezdte működését Pécs szovjet katonai parancsnoka
MEGPARANCSOLOM
1. Az ellenforradalmi nemzeti bizottságokat oszlassák fel!
2. A lakosság 1956. november 5-én 19 óráig a fegyvert adja le a katonai parancsnokságnak! (ÁVH épület)
Azokat, akik törvénytelenül tartanak maguknál fegyvert, a rendkívüli állapot törvényei szerint felelősségre vonják.
3. Az összes üzemekben és hivatalokban 5-én reggel a hivatalos időben kezdjék meg a munkát!
4. Tüntetés, gyülekezés tilos!
A kulturális intézmények és szórakozóhelyek a további intézkedésig zárva tartanak. Valamennyi állampolgár tartsa be a Magyar Népköztársaság törvényes rendjét!
5. A városban reggel 7-től este 7-ig lehet közlekedni. Az üzletek ugyanebben az időben tartanak nyitva.
Ha szovjet katonákra, s általában az állam polgáraira lőnek, a tüzet a szovjet fegyveres erők, valamennyi fegyvernemmel viszonozzák.
1956. november 4.
KORNYUSIN őrnagy
Pécs szovjet katonai
Parancsnoka
Dunántúli Napló. 1956. november 5.
Dunántúli Napló 1956. november 5.
Sokáig szóbeszéd volt a városban, hogy Kornyusin őrnagyot, miközben a Pálos templom előtt álló terepjáró gépkocsijából a mecseki „láthatatlanokat” megadásra szólította fel, páncélököllel kilőtték.
Vass Vilmos így emlékezik vissza ezekre a tragikus napokra:
„Az ENSZ-ben rengeteg szó esett a magyarokról, de segítség nem jött. A forradalom utóvéd-küzdelmeibe nem akartam bekapcsolódni. Nem volt kétségem afelől, hogy ha a kommunisták kezébe kerülök, akkor kivégeznek. Sietve menni kellett.
1956. november 13-án reggel indultam Bogádról tizenketted magammal. Gyalog. A Pécs – Kaposvár – Balatonkeresztúr – Jánosháza – Vasvár útvonalon mentünk az osztrák határig. A lakosság mindenfelé szívesen fogadott bennünket. Az élelemért mindenütt fizettünk. Oroszokat nem láttunk. Az osztrák határt Moshendorfnál léptük át, november 19-én, délután öt óra tájban. A fegyvereinket átadtuk az osztrák csendőröknek. Először Németújvárra (Güssing) vittek bennünket, később december közepén a nagy salzburgi elosztótáborba” (Málics Ottó, a „Mecseki Láthatatlanok” 1956-os pécsi halottja. Megjelent Ciszterci Rend Nagy Lakos Gimnázium „Fekete – Fehér” folyóiratának, 2002. év Venisancte számában. 9 p.)
Eleinte nagy ovációval üdvözölte a menekülőket a nyugati világ. Lehetőségük volt, hogy viszonylag szabadon dönthessenek további sorsukról. A bécsi „lágerkorszak” csak később következett.
1956. év végén Vass Vilmos úgy döntött, hogy emigrál az Egyesült Államokba, ahová ugyancsak még ebben az évben meg is érkezett.
Vass Vilmos magánéletéről csak néhány felületes (helyenként ellenőrizetlen) adat áll rendelkezésemre. Így azután kénytelen voltam beérni azzal a kevéssel, amelyhez hozzá tudtam jutni.
Vass Vilmos emigrációs éveiről, közéleti tevékenységéről értékelhető konkrétumok szintén csak minimális szinten vannak birtokomban. A Szabad Európa Rádiónál végzett munkájáról, konspiratív tevékenységéről viszont semmit sem tudok.
Vilmos 1956. decemberében, alig Amerikába érkezése után egy Rhinebeckhez közel eső iskolavároska bálján, a Bard College-ben (az 1860-ban alapított kollégium komplexum, ma is az USA legelőkelőbb oktatási intézményei közé tartozik) ismerkedett meg egy amerikai hölggyel, Anne-nel, akivel egy év múlva kötött házasságot. Esküvő tanújuk Király Béla vezérőrnagy, az 1956-os Nemzetőrség parancsnoka volt.
Az Internet közlése alapján Vass Vilmosnak három gyermeke (és valószínűleg számos unokája) él az USA-ban: Karoline Vass, Vilmos Vass, Valerie Vass.
Új hazájában fiatalos energiával vetette bele magát a politikai életbe.
Az Egyesült Államokban, elsősorban New Yorkban, politikatudományi tanulmányokat végzett. Megtanulta a nyelvet és az újságírás alapelemeit. Képzését 1962-ben fejezte be.
Rendszeresen részt vett az emigrációban élő magyar 56-os szabadságharcosok szervezeti életében.
Egyre fontosabb szerephez jutott az emigrációban megjelenő magyar újságok szerkesztésében.
Szabad Európa Rádió munkatársa
Szabad Európa Rádió, München
1949. május 17-én New York államban bejegyezték a Szabad Európa Bizottságot (Committee for a Free Europe), amelynek osztályaiként megalakultak a Nemzeti Bizottmányok (1949. július 21-én a Magyar Nemzeti Bizottmány) és 1949 decemberében a Szabad Európa Rádió. New Yorkban megkezdődött a Magyar Osztály megszervezése, munkatársainak kiválasztása. 1950. augusztus 4-én kísérleti jelleggel beindították a magyar nyelvű adást. A New Yorkból sugárzott műsor naponta kétszer jelentkezett, s főleg híreket közvetített. 1951 májusában a SZER európai központja Münchenbe került át. 1951. október 6-án már Münchenből adta magyar nyelvű egész napos műsorprogramját a Szabad Európa Rádió.
Vass Vilmos 1963 szeptemberétől 1991 júliusáig, Pécsi Vilmos néven a Szabad Európa Rádió belső munkatársa lett. Ezért Amerikából Münchenbe tette át lakhelyét.
Vass Vilmos több, az emigrációban megjelenő folyóirat szerkesztője, újságírója és külső munkatársa volt. Politikai tárgyú cikkei több színvonalas folyóiratban és újságban is rendszeresen megjelentek. (Előre is szíves elnézést kérek, ha valamit kihagytam volna.)
Kanadai „Magyar Hírlap” újság.
1959 és 1963 között szerkesztette a Torontóban megjelenő Magyar Hírlapot.
Az „Új Látóhatár” c. folyóirat.
Új Látóhatár 1970. 04. 15. és 1979. 07. 20. (Vass Vilmos cikkeivel)
1950. novembertől – 1989-ig a magyar emigránsok irodalmi és politikai folyóirata. Székhelyei: Zürich (1950); Párizs (1951); München (1952. május – 1989).
Szépirodalmi alkotásokon kívül történelmi tanulmányokat, emlékezéseket és földolgozásokat, társadalomtudományi és politikai esszéket, továbbá nagy számban könyv-bírálatokat közölt.
Felelős szerkesztő mindvégig Borbándi Gyula (1919–), fel. Kiadó Molnár József (1918–) nyomdász, akinek müncheni nyomdája készítette.
Vass Vilmos interneten megtalálható cikke:
XIII.(XXI. Évfolyam (1970) 2 szám. Kár beszélni a párbeszédről.
XXIX. Évfolyam (1979) 1-2. szám. Így élt Nagy Imre.
„Katolikus Szemle” c. folyóirat.
Rómában megjelenő folyóirat, több esetben is cikkeket közölt Vass Vilmostól.
Katolikus Szemle 1983. 2. sz. 177-184. Vass Vilmos: Jugoszlávia. Az 1981-es népszámlálás és a magyar kisebbség.
„Szociáldemokrata Szemle” folyóirat.
Szociáldemokrata Szemle
A folyóirat alapító szerkesztője 1970-73. évek között Kéthly Anna.
Vass Vilmost az a megtiszteltetés érte, hogy a hetvenes években szerkesztő munkatársa lehetett ennek a kitűnő és ismert szociáldemokrata politikusnak.
1989-ben még ő kommentálta a Szabad Európa Rádió stúdiójából a Nemzeti Gyásznap (1989. június 16.) és az 1956-os visszaemlékezés (1989. október 23.) fővárosi eseményeit. (Az internetben néhány interjúja megtalálható.)
Nyugalomba vonulása után New York államban, a Hudson folyó festői völgyében megbújó városkában, Rhinebeck (New York állam) telepedett le. Végre szabadon hódolhatott ifjúkori szenvedélyének, a horgászatnak.
Vilmos fiatal életének legszebb éveit különböző magyar börtönökben élte le. Az Egyesült Államokban végre meglelte a lelki és testi nyugalmát.
Nem tudom Vass Vilmosról, hogy Istenfélő ember-e, de mindabból, amit róla megtudtam, úgy éreztem, hogy ez a sok szenvedést átélt ember, egész élete folyamán, valami belső nyugalomra, békére vágyott. Lényéből sugárzik a mély humanizmus, a magyar nemzet iránti elkötelezett szeretet.
Mi maradt ebből az emigrációban?
Erről szintén keveset tudok. Egy azonban tény, hogy amikor unokabátyám Rhinebcekben, 2001. augusztus 31-én otthonában kereste fel Vass Vilmost, a házán hatalmas, piros-fehér-zöld lengedező zászlóval fogadta kedves vendégét, Höfler Pált.
Állítólag nem távozik el végleg közülünk a kedves jóbarát, akit nem felejtenek el. Remélhetőleg sokan olvassák el cikksorozatomat, és azok talán mind vissza fognak emlékezni Rád, a hősre, aki olyan sok szenvedéssel, hűséggel szolgáltad Hazádat és védelmezted a Magyar Szabadság Szent Ügyét.
Hozzászólások