A pécsi ciszter gimnáziumtól Rhinebeck (USA) -ig
Vass Vilmos egykori ciszter diák életútja
10. fejezet
Höfler Pál útinaplója: Irány Rhinebeck…
Vass Vilmos háza Rhinebeckben
Höfler Pál unokabátyám 2001. augusztus 31 – 2001. szeptember 9 között, tíz, élményekben gazdag napot töltött Vass Vilmos vendégeként Rhinebeckben. Ez alatt sok érdekes kirándulást tett meg barátjával együtt. Még felsorolni is nehéz a sok látnivalót (Roosevelt elnök nyaralója, West Point Akadémia, Niagara vízesés stb). Kétszer jártak New York Cityben is. Élményeiről unokabátyám úti beszámolót készített.
Ha Vass Vilmos életének szivárványosabb napjai is érdeklik a Hetedhéthatár olvasó táborát, szívesen átnyújtok ezekből is egy kis színes csokrot.
Előzőleg Höfler Pál meglátogatta Torontoban unokahúgát és családját. A férj vállalta, hogy autóval elviszi egész Rhinebeckig, Vass Vilmos otthonáig.
Az út elején a hatalmas Ontario tó volt kísérőjük, egész Kingstonig.
„Kingston régen Kanada fővárosa volt. (Most Ottawa).
Az Ontario tó többszörösen nagyobb a Balatonnál, aminek hosszúsága kb. 70-80 km becslésem szerint, az Ontario tó hosszúsága kb. 350-400 km lehet.
Torontotól kb 300 km-t utaztunk az Egyesült Államok határáig, azaz még Kingstonon túl a tó északkeleti sarkáig, onnan délfelé fordulva. Még előzőleg egy kis pihenőt tartottunk a tó partján, amit a gyerekek rögtön kihasználtak egy pár perces fürdésre.
Az USA legrégebbi Metodista temploma Rhinebeckben
A Kanadai USA határnál pár perc alatt végeztünk a formalitásokkal, dél felé haladtunk Syracuse városig (kb. 200 km), ahonnan Vilmost felhívtuk telefonon, majd kelet felé tovább – újabb 200 km – Albany-ig, ez New York állam fővárosa. Innen délre újabb 100 km-re van New York (NY) állam régebbi fővárosa, melynek neve ugyancsak Kingston. Ez a Hudson folyó mellett nyugatra van, szemben vele a keleti oldalon úti célunk: Rhinebeck.
Albanytól Rhinebeckig végig a Hudson mentén haladtunk. Legvégül egy igen hosszú hídon (George Clinton Memorial Bridge, amely csaknem 2.5 km hosszú) átjutottunk a folyó keleti partjára, ahonnan Vilmos kedves feleségének, Anne-nek precíz leírását követve találtuk meg a megfelelő utakat egészen Vilmosék házáig.”
(Höfler Pál útinaplója 3 p.)
Toronto – USA határ: 300 km
USA – Syracuse: 200 km
Syracuse – Albany: 200 km
Albany – Kingston: 100 km
Kingston – Rhinebeck: 20 km
Rhinebecki séta:
Séta a rhinebecki főutcán
„Vass Vilmosék háza egy patinás, régi műemlékház (amelyen amerikai építészeti szokások szerint dominálnak a fa-elemek), ennek megfelelő réztábla-jelölés is van a bejárati ajtó mellett (az utcai oldalon). A kerti terasz a másik oldalon van, és a kertre néz, amelyen túl már egy szép erdő kezdődik, ugyanis itt van a városka széle is (déli oldal, South street). A városka déli oldalát egy kedves patak övezi, mely nyugat felé egy szép kis tóba ömlik. Itt szokott Vilmos horgászni. Délelőtt Spike (Vilmos tündérien kedves, aranyos, okos, szelíd fehér-barna foltos vizslája) kíséretében sétára indultunk. Vilmos minden nap sétáltatja Spike-ot (neve magyarul kb. tüske, tüsi), helyesebben mondva Spike sétáltatja Vilmost. Most hármasban sétálunk, Vilmos megmutatja a helyi középiskolát, s annak sportpályáját a patak partján, majd a város néhány nevezetességét: városháza, régi temető, nagyon régi katona sírokkal, kövekkel.
Két különleges „rekord” épület: Az egyik az Egyesült Államok legelső szállodája (1766), a másik nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ legelső methodista temploma, ahol a vallásalapító reverend Garretson működött. Ő és felesége sírja a templom hátsó oldalánál látható”
(Idézett mű… Höfler 3 p.)
És amiről Pali annak idején még nem tudhatott: 2010. augusztus 1-én Bill Clinton, az USA volt elnöke és neje Hillary Clinton itt, egy Rhinebeck-hez tartozó kastélyban tartotta leányuk esküvőjét. Állítólag 500 fő volt az eseményre hivatalos. Az esküvői menüről sajnos nincs tudomásom.
Kirándulások Rhinebeckből
Látogatóban FDR-nél, azaz Franklin Delano Roosvelt elnöknél
„A Hudson bal partján, Rhinebeckből a 9. számú úton déli irányba autókázva érkeztünk meg Hyde Park nevű városkába FDR azaz Franklin Delano Roosevelt kastélyához.
FDR az Egyesült Államok 32. elnöke, az egyetlen, akit négyszer választottak meg (1933-1945). Ebben a kastélyban született és itt van eltemetve. Megtekintettük a kastélyt, a parkot, a könyvtárat és feleségének, Eleanor Roosevelt galériáját, valamint a Rózsakertben sírjukat.”
(Idézett mű… Höfler 3 p.)
Franklin Delano Roosevelt (1882-1945)
Az USA legrégebbi beszálló vendéglője 1766
„A második világháború kitörése után (az USA semlegessége ellenére) jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az Atlanti Chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen.
Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint (és a történészek zöme szerint is) túl naivnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.”
(Forrás internet)
„Másnap az ellenkező irányban, északra indultunk el a 9. számú úton. Felkerestük a híres Bard Kollégiumot. Vass Vilmos, 1956. decemberében, nem sokkal Amerikába érkezése után itt, egy iskolai bál alkalmával ismerkedett meg leendő felségével, Anne-vel.
Tovább autóztunk észak felé. A Livingston család kastélyát és parkját látogattuk meg. Ez a híres család sok kiváló férfit adott a nemzetnek hat generáción át. Köztük azt is, aki Fultonnal együtt pontosan itt, a Hudson folyó egyik szakaszán próbálta ki sikerrel a világ első gőzhajóját.”
(Idézett mű… Höfler 4 p.)
Robert Fulton (1765-1815) amerikai feltaláló, a gőzhajó megalkotója.
„Már gyermekkorában érdeklődést mutatott a mechanika iránt. 17 évesen elhatározta, hogy művész lesz. Hat évet töltött Philadelphiában, ahol portrékat és tájképeket festett és megtanulta az ötvösséget. Itt-tartózkodása során találkozott Benjamin Franklinnel is.
1787-ben Londonba utazott, és egy West nevű festő tanítványa lett. Itt ismerkedett meg a hajók újfajta meghajtásaival: a gőzszivattyúval kifecskendezett vízsugaras és a lapátkerekes megoldásokkal. Kísérletekbe kezdett, s arra következtetett, hogy hatékonyabb lenne, ha több forgólapátot szerelne a hajótatra.
1797-ben Párizsban felvetette egy tengeralattjáró ötletét, de a franciák nem fogadták el a javaslatot. Ekkor saját költségén épített egyet, amelyet ki is próbáltak a Szajnán, majd a kormány jóváhagyásával megtámadott két angol hajót, ám azok gyorsabbak voltak nála, és elmenekültek.
1801-ben Livingston párizsi amerikai követtel – akinek gőzhajó-monopóliuma volt New York állam területén – 20 méter hosszú, oldalsó lapátkerekű gőzhajót építettek a Szajnán. 1803. augusztus 9-én tette meg ezzel első kísérletét, de az még nem felelt meg a francia mérnökök elvárásainak. 1806-ban hazatért Amerikába, és New Yorkban bekapcsolódott a Párizsban tervezett gőzhajó építésébe.
Az első használható lapátkerekes gőzhajó, a Clermont hossza 45,7 méter, az egyhengeres gőzgép teljesítménye 20 lóerő volt, két lapátkereket hajtott. Első, 240 km-es útját a Hudson folyón, New York és Albany között 32 óra alatt tette meg.”
(Forrás internet)
Höfler Pál így folytatja útinaplóját:
„A Livingston kastély után még tovább haladtunk az északi irányba. Így érkeztünk Olanaba. Megtekintettük Frederic Edwin Church festő és fotóművész különlegesen érdekes, keletiesen rejtelmes, pompás családi házát, mondhatni kastélyát.”
Frederic Edwin Church (1826. május 24. – 1900. április 7.) amerikai festő.
Bill Clinton lányának pompásan megrendezett esküvője
„Tizennyolc éves korában lett az előző generáció amerikai festőóriásának, a Hudson River School néven ismertté vált tájképfestői irányzatot útjára indító Thomas Cole-nak (1801-1848) a tanítványa a New York állambeli Palenville-ben. Öt évvel később, 1849-ben már a National Academy of Design tagja. Első jelentősebb művét a hartford-i Wadworth Atheneum, az Egyesült Államok legrégibb művészeti múzeuma vásárolta meg. 1848-ban New Yorkban nyitott műtermet.
Church abban különbözött a Hudson River School többi festőjétől, hogy rengeteget utazott. Míg Cole-ék leginkább a Hudson folyó vidékének szelídebb tájait festették, Church nemcsak az akkori Egyesült Államok, hanem az egész amerikai kontinens afféle utazó tájképfestője volt. (Latin-Amerika iránti érdeklődése persze az ő realista nemzedékétől nem volt már cseppet sem szokatlan). Az Andok szíve (The Heart of the Andes) című festményét, amely egy füstölgő ecuadori vulkánt ábrázol, 1859-ben leplezte le New Yorkban. Egy különlegesen megvilágított, lefüggönyözött (és nem mellékesen pálmalevelekkel díszített) helyiségben helyezte el, így kíváncsi közönségétől mindjárt belépti díjat is szedhetett. (Arról is tudunk, hogy a panorámakép megtekintőinek azt javasolta, munkáját távcsővel, vagy ha nincs, legalább egy csövön át szemléljék). Az Andok szívét végül 10 000 dollárért adta el, ami akkor a legnagyobb összeg volt, amit élő amerikai művész alkotásáért valaha kifizettek.” (Forrás: internet)
Hozzászólások