Buzánszky Jenő, a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok (1952 Helsinki), világbajnoki ezüstérmes (1954 Zürich) labdarúgó, az Aranycsapat jobbhátvédje 2015 január 11-én a klasszikus tizenegy tagja közül utolsónak búcsúzott az élők sorából.
2010 december 5-én válaszolt lapunk kérdéseire, ezekből idézve tisztelgünk emléke előtt.
Buzánszky Jenő (j) és a szerző
Melyik eredményedre vagy a büszkébb, az ’52-es olimpiai bajnoki címre, vagy az ’54-es világbajnoki 2. helyre?
Természetesen arra, ahol elsők voltunk: az olimpiára. Világviszonylatban sokkal jobban emlékeznek az olimpiai bajnokokra, mint a világbajnokokra. Ha megnyertük volna a világbajnokságot, akkor elmondhatnám, hogy mindent elértem, amit el lehetett. Az első Európa-kupát Olaszországban is mi nyertük ’53-ban. 28 év után vertük meg őket 3:0-ra. Büszke vagyok az évszázad mérkőzéseként emlegetett londoni 6:3-ra is akkor, amikor Anglia gazdasági és politikai nagyhatalom volt és 90 évig otthon nem kaptak ki.
Abban az időben már volt tévé és a világ labdarúgással foglalkozó szakemberei látták a meccset, melyre a budapesti 7:1 rátette a pecsétet. Ennyi volt a különbség tudásban. Még most is azok az üzletemberek, akik Dél-Amerikában járva mondják, hogy Magyarországról jöttek, mondják, hogy Puskás. Nemrégen egy dorogi leány, aki Interneten kapcsolatba lépett egy maláj fiúval és megkérdezte mit tud Magyarországról, a következőt választ kapta: kicsi, kommunista, és Aranycsapat.
Ez az év sikeres számodra. Stadiont neveztek el rólad Dorogon, és drukkolok Neked, hogy te legyél a Primma Primissimma.
Ez rajtatok, sportújságírókon is múlik, hogy mennyi szavazatot kapok. Az embernek megtiszteltetés, ha értékelik a tevékenységét, a múltját. Boldog vagyok, ha meghívnak valahová. Idén voltam Angliában, Olaszországban, most megyek negyedszer Németországba. Voltam Varsóban, most megyek Ausztriába, a közelmúltban Erdélyben jártam. Rengeteg meghívást kapok, megyek, hogy képviseljem a magyar labdarúgást.
Hozzászólások