 |
A Letenyén élő és alkotó barátunk és szerzőtársunk, Kamarás Klára új kötete a Révai Digitális Kiadó Kft. gondozásában jelent meg. A könyv borítóját Kaskötő István, a Kaláka internetes szépirodalmi folyóirat szerkesztője tervezte. A kötet kiadását Baranyai Attila, Bokros Tibor és Letenye Város Önkormányzata oktatási, kulturális és sport osztálya támogatta.
A több mint száz verset tartalmazó kötet válogatás. Öt versciklus van benne: Ida Anna dalok, Rekviem helyett, Dióhullás, Monitor előtt, Vallomások.
A könyvajánlót Végh Sándor, Juhász Gyula-díjas szegedi költő írta Költői közelkép címmel. Ebből olvasható egy idézet a könyv hátoldalán: „A mesék világát vetíti elénk, mint egy selymes köntöst, az érzelmek vágyát, a tiszta vágyat a szerelemre, úgy, ahogy csak egy Nő tudná adni, oda is adná teljesen, de valamiért sokszor nem lehet, vagy ha mégis, akkor az álmokba visz. Melegségében benne van az összes tudása, ajándékát önzetlenül adja át az olvasónak.”
Csak Neked!
Az álom és a költészet szabad.
Az vagy, akinek képzeled magad.
Lehetsz király, vagy koldus, egyre megy.
Anyja után vágyódó kisgyerek,
elestél? Hagyd, hogy felemeljelek,
s ha dalolok, hidd azt, hogy csak Neked!
Csodavárók
Hallod, mit súgnak a lombok?
Minden fa vigyázva figyel:
Ez mi a szösz?
Lám az öreg tujafáról,
hallik a lombsuhogás.
Mozdul az ág:
sss-s… gyere gyorsan…
sss…sss…gyorsan a kertbe…
sss-s … Ida Anna
ott ül egy ágon…
Gyöngypántos papucsom leesett,
hozd fel utánam a fára!
Aztán elrepülünk.
Meseszőnyegem száll a magasba…
Megnézzük a szultánok palotáját,
kicselezzük a negyven rablót,
Aladdin csodalámpáját,
meglásd, majd neked adja.
Egy felhő peremén landolunk végül
ketten, csodavárók.
Égi cseresnyéskertben
szemezünk víg vacsorát.
Sose félj, csak fogd a kezem,
hajtsd az ölembe fejed!
Inkább vágysz táltos paripára?
Ó te mohó!
Az a holnapi meglepetés…
Ez több…
Ez több, mint szerelem:
ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
galambszárny rebben…
párák… permetek…
hullnak a fáradt, őszi levelek…
Aztán a munka… és már odabenn…
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
megérezné a simító kezet…
felébred, s akkor én is ébredek…
Már reggel van, kinyithatom szemem…
csak álom volt s egy szálló gondolat…
Egy gondolat… mely több mint szerelem.
Három kívánság
Lennék a szeretőd,
s míg átölelnél lágyan,
csókod nyomán piros rózsák
borítanák a vállam…
Inkább barátod lennék. Víg barát…
Boroskancsó állna az asztalon…
Poharazgatnánk, és együtt nevetnénk
a sok bolond, hiszékeny asszonyon.
Én legjobban anyád szeretnék lenni.
Ölembe hajtanád fejed,
s én mindent, mindent megbocsátanék…
De így? És most? Na nem! Ezt nem lehet.
Hozzászólások