Komlós Attila | Csupán az őrültekházában vagyunk szabadok

Színház

Csupán az őrültekházában vagyunk szabadok

Egy fizikusokról szóló dráma természetszerűleg képtelenség. A dráma a fizika tartalmi kérdéseiről nem szólhat, csupán a hatásáról. A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása: mindannyiunk ügye. Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg. A közös ügyek egyéni megoldására minden kísérlet hiábavaló. – írja Friedrich Dürrenmatt 1962-ben megjelent drámája, A fizikusok befejezéseként.

Január 23-án Dömölky János rendezésében mutatta be a Veszprémi Petőfi Színház a napjainkban is aktuális, égető, lényegi kérdéseket körüljáró művet. Elég csak körülnéznünk az országban, a világban, akkor érezhetjük, hogy rengeteg nem normális dolog történik. Ha allegorikusan tekintünk erre, akkor ez a nagy egész lehet egy elmegyógyintézet, amelyben különböző erők működnek és a zártság nem véd meg mindtől – mondta Szilágyi Tibor, aki az előadásban Herbert Georg Beutler, más néven Newton pácienst alakítja. A főbb szerepekben továbbá Kiss Jenőt (Einstein), Oberfrank Pált (Möbius), Palásthy Beát (Dr. Mathilde von Zanhd, ideggyógyász, a „doktorkisasszony”), Kéri Kittyt (Monika) láthatjuk. A díszlet Dömölky Dániel, a jelmez Tolmár Kata munkája.

A darab hivatalosan komédia, azonban ez csupán a mű egy rétege. A veszprémi előadás azt bizonyítja – különösen a második felvonás étkezőasztal melletti jelenete – hogy itt szó sincs viccelődésről, komédiáról: Newton, Einstein és Möbius végletekig kidolgozott vitája a három kitűnő színművész előadásában filozofikus magasságokban zajlik. Dürrenmatt vaslogikával felépített gondolatmeneteit a színészek maximális precizitással, hitelesen tolmácsolják – kiszakítva a mindennapokból, és közben belső vitára is késztetve bennünket. Möbius mondja ki, hogy ők hárman csupán az őrültekházában szabadok, csak ott szabad gondolkozniuk, mert odakint a szabadságban a gondolataik robbanóanyagok. Hatalmas igazságok hangzanak el, melyek felületesen szemlélve viccesnek tűnhetnek, miközben véresen komolyak és igazak. Ezt a „hármas párbeszédet” – már ha lehet így fogalmazni – Dr. Mathilde von Zanhd doktorkisasszony tébolyult megnyilvánulása próbálja zárójelbe tenni és akar valamiféle feloldozást adni: Palásthy Bea eszelős tombolása szinte félelmet keltő. A kérdés pár percen belül megfogalmazódik bennünk, ki is az őrült a jelenlévők közül? Egyértelmű… Így ez a feloldozás csupán látszat, a fizikusok gondolatai végig ott motoszkálnak a fejünkben, napok múltán is.

Az alább megtekinthető felvételeket az előadás szerdai próbáján Komlós Attila készítette.

 

A_fizikusok_01

Richard Voss detektívfelügyelő és Newton

A_fizikusok_02

Einstein és von Zanhd doktorkisasszony

A_fizikusok_03

von Zanhd doktorkisasszony, Oscar és Lina Rose

A_fizikusok_04

Möbius, volt felesége és annak új családja társaságában

A_fizikusok_05

Möbius és Lina Rose

A_fizikusok_06

Monika, Möbius

A_fizikusok_07

A gyilkosság után – Möbius, a halott Monika, Newton

A_fizikusok_08

Newton, Einstein, Möbius

A_fizikusok_09

Einstein, Newton

A_fizikusok_10

Newton, Möbius

A_fizikusok_11

Möbius, Einstein, Newton

A_fizikusok_12

A fizikusok és von Zahnd doktorkisasszony, a rendre gépfegyveres őrök vigyáznak

A_fizikusok_13

Möbius, von Zahnd doktorkisasszony, Einstein

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Csupán az őrültekházában vagyunk szabadok”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés