Tengermelléki Mari Tímea (Fiume, ma: Rijeka, Horvátország), 1838. febr. 29. – Kávéfalva, Bölcső-szigetek, 1872. aug. 6.): színésznő, énekesnő, első osztályú parfé és suplett, a Sziénai magyar múzsa, Bokonon kegyelméből a Bölcső-szigetek istencsászárnője.
Elsőgenerációs kalmárcsalád egyetlen gyermeke. Apja, Tengermelléki Mari Tankréd hajolaj-kereskedésből gazdagodott meg, anyja Nagy (ejtsd: Nagi) Anasztázia hétszilvafás nemes lány. A legendák szerint a kis Tímea már születésekor anakronizmusba keveredett, és ettől a szokásáról később sem tudott szabadulni.
Iskolába nem járt, viszont apja a Horvát Királyság legjobb magántanárait fogadta fel mellé. Görög oktatója fedezte fel hihetetlen színészi tehetségét és gyönyörű hangját, így tizenkét éves korától már célirányosan csiszolták a benne rejlő tökéletlen gyémántot. Alakja viszont magától fejlődött, így négy évvel később már a kikötői színházak és a tengerésztisztek népszerű alakja lett. Apja nem nézte jó szemmel önszorgalomból elkövetett gyakorlásait, anyja viszont az ész érveivel győzte meg arról, hogy mik egy fiatal, jóravaló hölgy kötelességei: találjon magának délceg kérőt, aki lehetőleg gazdagabb és öregebb édesapjánál.
Tímea megfogadta a tanácsot. Húszévesen már egy jómódú magyar marhakereskedő, két évvel később gróf Hochenprickler Albert, császári főhalászmester barátnéje volt. Az igazi áttörést huszonöt éves korában érte el, amikor az olasz milliomos festőművész, Cesare di Ancoraggio felesége lett.
Tímea teljesen elvarázsolta újdonsült férjét, aki minden földi jóval elhalmozta, és rengeteg aktképet festett róla. Amikor épp nem modellt feküdt, énekével és játékával szórakoztatta férje vendégeit, aki hálából a „Sziénai magyar múzsa” néven kezdte el emlegetni nejét.
Kapcsolatuk mindkettejük számára kielégítő volt, és ezt megünneplendő 1871 decemberében világkörüli hajóútra indultak. Barcelona és London után végigjárták az Újvilág leghíresebb kikötőit, mint Tortuga vagy Nassau, és sok boldog órát töltöttek el a fehérhomokos öblök lágy ölén.
A Panama-csatornán átkeveredtek a Csendes-óceánra, ahol hajótörést szenvedtek. A még kevéssé civilizált (a misszionáriusok áldásos tevékenységének köszönhetően már csak vasárnap ettek embert a helyiek) Bölcső-szigetek főszigetén, a Macska-öbölben vetődtek partra. A bennszülöttek Cesarét feláldozták Bokononnak, a tenger istenének, de Tímea olyan csodálatos énekes-táncos performanszot rögtönzött a fövenyen, hogy azonnal leborultak előtte, mert tudták, csak Bokonon küldhette számukra ezt a csodát.
Kikiáltották istencsászárnőnek, amit Tímea nem utasíthatott vissza, hisz a sok rágós hódolója után végre friss húst is kóstolhatott, saját örömére. Elhatározta, hogy felvirágoztatja kicsiny uradalmát, és rögtön fodrászüzlet és operettszínház alapítását kezdeményezte a főváros, Kávéfalva központjában (közvetlenül a sertésólak mellett). Sajnos azonban nem adatott meg neki, hogy terveit véghez vigye, mert a sziget vulkánja váratlanul felébredt százéves álmából, és olyan forró lávával borította el a partvidéket, hogy még a homok is megüvegesedett tőle. A legenda szerint a gyönyörű Tímea még ma is látható, mélyen az üveg-homokba olvadva, de sírja átkozott, és hét törpe őrzi. Természetesen mindez csak bolondság.
Irodalom: Beél Flóra, dr.: Legendák a nagyvilágból, melyek akármilyen kapcsolatban vannak bármelyik magyarral (Bp., 1987.); Dana Kutity: Kevésbé híres Rijekaiak (Zágráb, 1975.); Edward Zokney: Balkáni énekesnők az újkorban (Indianapolis, 1922.) (A Wikipédián még nincs fent.)
Hozzászólások