I.
Lógok a semmi felett,
mélye-nincs két meredély
közt.
II.
Karom kitárva
fejem lehanyatlik,
fáj átszúrt oldalam,
lábam összetörve.
III.
Szárnyatlan lebegés!
Csüggök alá
a csend fölött.
IV.
Ormos homlokom
csuromvér –
V.
Lélekzet lélegzik
homálya.
VI.
Kerge inak kezemen,
tenyérbe jut
futásuk.
Nem menekül senki meg,
ujjak görcse állja
fúló reményük.
VII.
Denevérszárny-szélben
leljük
boldog enyhünket.
VIII.
Denevérszárny-szélben
ugyancsak Te vagy,
lepke-testű,
élő tűzbe
elevenen vetett
lázas lélek.
IX.
Védtelen oldaladon
az a mély seb,
tágterű széle az Égnek,
buzgó igyekvése
a vérből származó
emberi létnek.
X.
Oldaladon
ahogy cseppen,
halkan szurtyog
a kész csend!
XI.
Idegenként
zörömböl a Földön.
XII.
Nem lesz
ki éjét
ossza vele.
Nem lesz ki
ágyát ossza
vele, álmát
töltse vele –
XIII.
Küldje a
Csillagoknak.
XIV.
Testét itt
nem fedi dunna,
meztéláb süpped
a hontalan múltba.
XV.
Lába már nem jár
tovább –
Testét hűlt kő
nehezíti –
Lelkét
zsákkal teletölti
a felzavart Semmi
varjúkárogása.
Hozzászólások