Először harmincöt éve találkoztam vele, igaz, akkor még nem személyesen. A chicagói filmfesztivált követően – ahol neki ítélték a legjobb női alakítás díját – Clevelandban is bemutatták az Angi Verát. Mint a helyi, Szabadság fejlécet viselő, magyar nyelvű hetilap szerkesztő munkatársára, rám hárult a feladat beszámolni a filmről, s interjút készíteni a rendezővel.
Pap Vera (Fotó: Vígszínház)
Az interjú során összebarátkoztam Gábor Pállal, akit volt alkalmam vendégül látni. Néhány pohár bor mellett sokat beszélgettünk. Én elmondtam, mennyire lenyűgözött Pap Vera alakítása, mire megjegyezte, ő sem tudott volna jobb színésznőt találni Angi Vera szerepére. (Megjegyzem nagyon kevés irodalmi alkotás létezik, amelyiknek filmváltozata egyenértékű az eredeti, írott művel. Vészi kisregényét jóval a film után olvastam, s nekem a film talán még jobban tetszett.) Gábor Pállal – korai halála miatt – soha többet nem találkoztam. Viszont őrzöm a tőle kapott, s nekem dedikált fényképeket, amelyek mindegyikén Angi, azaz Pap Vera látható. Akkor még álmomban sem mertem volna remélni, hogy egyszer majd személyesen is megismerem őt.
A sors kiszámíthatatlan, olykor gonosz, olykor nagyvonalú. Az ismeretséget a sors nagyvonalúságának köszönhetem. Negyven évig nem éltem Magyarországon, s ezen idő alatt kimaradtak életemből a pesti színházlátogatások. De hál’istennek nem maradt ki a Mikve, s mindenek előtt az Augusztus Oklahomában. A vígszínházi előadást követően láttam a filmet, amelyben kedvenc színésznőm, Meryl Streep játszotta azt a szerepet, amit Pap Vera a Vígszinházban. Tudom, nehéz összevetni filmet egy színdarabbal, számomra mégis az utóbbi maradt örökké emlékezetes. Pap Vera – ez szubjektív vélemény – messze magasan túlszárnyalta a világ egyik legjobb színésznőjét.
Ez, feltehetőleg nem csupán nagyszerű színészi képességeinek volt köszönhető, hanem annak is – és ez megint csak szubjektív vélemény –, hogy – akárcsak Angi Vera szerepét, mintha kimondottan neki írták volna. Ez persze csak úgy tűnik, mert ő maga formálta olyanokká e szerepeket, mintha Tracy Letts az anya, Vészi Endre pedig Angi Vera alakját már eleve Pap Verának álmodta volna meg. Mindkét esetben, természetesen a szerzők tudta, akarata nélkül, tökéletes választás volt.
Mi, földi halandók sokat veszítettünk halálával. Az égi, vagy inkább mennyei színház egy nagyszerű színésznővel lett gazdagabb. Az angyalok páholyból nézhetik majd lenyűgöző alakításait. Nekünk az emlékezet mellett filmszerepei maradnak. Hogy sohase felejtsük el. Mert valójában csak az távozik az élők sorából, akit elfelejtenek.
Hozzászólások