A kiadvány bevezetőjében a Szerző elsőként a könyvjegy (ex libris) – mint sajátos grafikai műfaj – elterjedésének történetéről, a hazai gyűjtők körének kialakulásáról és az első hazai ex libris kiállításokról (1903, 1913) ír. Az első jelentősebb szervezet, amely a gyűjtőéletet fellendítette a Siklóssy László által életre hívott SZENT GYÖRGY CÉH volt. Folyóiratuk, A GYŰJTŐ 1913-ban megjelent reprezentatív különszáma gazdag áttekintést nyújt a régi s a korabeli ex libris-művészetről. A „Nagy Háború” és az azt követő gazdasági válság azonban visszavetette a szervezett gyűjtő élet folyamatosságát, a Céh 1923-ban megszűnt. Egy kiváló gyűjtő, dr. ARADY KÁLMÁN, már 1924-ben kezdeményezte egy újabb egyesület létrehozását, amely végül 1932-ben alakult meg hívitalosan: MAGYAR EX LIBRIS GYŰJTŐK ÉS GRAFIKA BARÁTOK EGYESÜLETE (MEGE) elnevezéssel. Számos kiadványt jelentettek meg, 1937-től pedig közreadták a KISGRAFIKA című folyóiratot. A bibliofil értékű folyóirat szerkesztői előbb Pinterits Tibor az impresszum szerint, majd dr. Arady Kálmán volt, ám valójában a szerkesztői munkálatokat Arady Kálmán végezte a Szerző megállapítása (feltételezése?) szerint. A folyóirat megjelenésének az újabb világháború vetett véget, az egyesület pedig egy 1947-ben megjelent jogszabály betiltó rendelete alapján szűnt meg.
Tichy Kálmán:
A gyűjtő (A Szent György céh emblémája), 1918
A Szerző a továbbiakban közli a folyóirat minden adatot számba vevő bibliográfiai leírását. Ezt követi a lapok tartalmát feltáró repertórium, amely a következő fejezeteket (tárgyköröket) tartalmazza: cikkek, karácsonyi és újévi napokról; gyűjtés, Évkönyvekről, mappákról, MEGE kiadványok, szemle (azon belül mappák, kiállításokról, település szerint rendszerezve a vidékieket), személyi hírek, gyászhírek, hivatalos rész (részletezése: közgyűlés, tagdíj befizetés stb.), művészek, laptulajdonosok. Láthatjuk, Imolay Lenkey István nem a hagyományos, egy-egy lápszámot leíró, majd különböző mutatókkal azokban eligazító módszert választotta. Azaz ezzel a rendszerezéssel valójában megkönnyítette a használó feladatát, mert a tárgykörök szerint könnyen tud tájékozódni az őt érdeklő publikációkról; művészekről, de még a lapban megjelent idézetekről is. Mindez a megszokottnál sokkal részletezőbb feldolgozó (cédulázó, rendszerező) munkát jelentett, nem beszélve arról, hogy sok esetben részletesen annotálja is egy-egy cikk leírását.
A repertórium (amely a MEGE sokszínű tevékenységét is hűen tükrözi) nélkülözhetetlen forrásmunka nemcsak a könyvjegyművészet, hanem a hazai művelődéstörténet tanulmányozójának, kutatójának is. Szakmai erényei (bevezetője számos bibliográfiai hivatkozást is tartalmaz) mellett jól tükrözi Imolay Lenkey István soha meg nem szűnő lelkesültségét (s tegyük hozzá áldozatkészségét és munkabírását), hogy önként vállalt feladatként közkinccsé tegye, népszerűsítse jobb sorsra érdemes képzőművészeti hagyományainkat. Amelyek, ha a nem is annyira látványos kisgrafikáról, könyvjegyművészetről van szó, nemzeti kulturális értékeink újra felfedezésre méltó része. Amint azt tette számos korábbi kiadványában.
A repertórium (amely több illusztrációt tartalmaz) a HegyiBeszédesek Baráti Társaságának 18. füzeteként jelent meg. Mint a sorozat korábbi kiadványai, kifogástalan tipográfiai szerkesztéssel Csomborné Predács Katalin technika munkatárs érdemeként – vehető kézbe.
Hozzászólások