Pásztor Annáról, az Anna and the Barbies énekesnőjéről szinte minden róla szóló híradásban hallható, hogy hihetetlenül energikus és életereje mindenkit magával ragadó. Épp ezért kíváncsian és örömmel vártam a találkozást Annával és a zenekarral, a PEN-en tartott koncertjük után. Nem kellett csalódnom: egy nagyon vidám beszélgetés kerekedett az interjúból, ami alatt nagyon sokat nevettünk, és amibe bekapcsolódott Pásztor Sámuel és Bubnó Marci, a zenekar dobosa is.
Kezdjük az energikus személyiségeddel! Honnan a híres életkedv, ez a sok energia benned?
Pásztor Anna és Gyenese Andrea
Szerintem az embereknek különböző szintű a vibrálása és én sokáig nem értettem, hogy ez hogyan működik, mert sokakat taszítani is tud ez hihetetlen pörgés és vibrálás. Én – hála a jó égnek – nagyon sok életerőt kaptam, nyilván bizonyos célzattal. Gyerekkorom óta örökmozgó vagyok, szerencsére akkoriban még nem gyógyszerezték ezt a fajtát, ma biztosan azt mondanák rám, hogy hiperaktív.
Ráadásul akkor, amikor színpadon állok, ott a közönség és szól a zene, ez az energia megsokszorozódik. Olyan ez, mint egy tiki-taki játék, mi feldobunk egy energiagombócot, a közönség megrágja, megemészti és gyúr hozzá egy még nagyobb gombócot és akkora energia keletkezik, amekkorát még nem is láttam! Szóval nagyon, nagyon szeretem koptatni az energiát.
Olyan van, hogy azért Te is lemerülsz?
Persze, hogy van, hogyne lenne…
Akkor mi történik?
Az arcomon csúszok, szúrom a földet és dobog a szívem. Van ilyen, persze, bár tavaly volt ez jellemző inkább, most, hogy már 17 hónapos a kisbabám, nem annyira, de a színpadi szerepléssel párhuzamosan fiatal anyukának lenni nem volt egyszerű.
– Közben megérkezik Anna testvére, Pásztor Sámuel, ad egy szendvicset Annának és letelepedik mellénk az asztalra –
Szóval, akármilyen fáradt is vagyok, ha kilépek a színpadra, ott minden egyéb megszűnik. A színpadon nem vagyok fáradt, nem vagyok beteg, nem vagyok nő, nem vagyok férfi, nem vagyok anyuka, nem vagyok szingli, sem férjezett, semmi nem vagyok. A színpadon átalakulás van!
Említetted a kisfiadat. Hallottam, hogy miután megszületett, vitted magaddal a koncertekre. Most nem látom, ilyenkor hol van?
Koncert a PEN-en
Most már nem jön velem koncertekre, mert másfél éves, és otthon van az apukájával, vagy a nagymamával, nagypapával. Mikor egész pici volt, akkor nem lehetett otthon hagyni, mentünk vele a minibusz után egy másik kocsival, az apukája vigyázott rá és koncert után én is mentem hozzájuk a szállásunkra, az akusztikus koncerteken pedig ott volt ő is. Némi muzikalitást vélek felfedezni benne, a ritmusérzéke és a tonalitása is nagyon jó.
Anna odafordul a testvéréhez: Olyan van, hogy a gyereknek jó a tonalitása? Pásztor Sámuel nemet int a fejével. OK, olyan nincs – mondja Anna – de szerintem beleérez a hangnemekbe, jó a hallása. Olyan van – dünnyög Pásztor Sámuel.
A testvéredről jut eszembe, a zenekarban te vagy egyedül nő, ahogy itt körülnézek a stábban, szintén csak férfiak vannak.
Halleluja – veti közbe Anna – hosszú évek keserves munkája van abban, hogy ez így legyen, hogy minél több férfi legyen körülöttem, ezért szeretek zenélni – nevet. Nem, igazából ez egy rendes rockzenekar, és mint minden rendes rockzenekarban, itt is fiúk vannak, illetve néha én is kicsit fiú vagyok, én vagyok egy kis rendetlen a zenekarban.
Milyen érzés egyedül nőnek lenni egy rockzenekarban?
Nekem a legjobb! – nevet. Szerintem mi ettől vagyunk érdekesek, ettől leszünk unikumok. Amerikában Lenny Kravitz kifejezetten női frontú rockzenekart keresett előzenekarnak, így kaptuk meg mi a lehetőséget.
– Megérkezik Bubnó Marci, a zenekar dobosa, leül az asztalra és beleeszik Anna szendvicsébe –
Látom, nagyon családias a hangulat a zenekar háza táján.
Igen, megszoktuk már egymás lábszagát – nevet Anna.
Mostanra kidolgoztuk egymás szeretetnyelvét – szúrja közbe Marci.
A szeretetnyelvről jut eszembe a Márti dala. Olvastam, hogy egy haldokló rajongótoknak írtátok.
Koncert a PEN-en
Nem neki írtuk, a nóta már megszületett, mikor ő meghalt, de neki dedikáltuk a dalt. Az ő életfelfogása volt olyasmi, ami a dal üzenete. Amikor megírtam a dal szövegét, felhívtam a Kiss Tibit – aki egyébként nem szeret duettezni és nem is gyakran vállal ilyesmit – és felkértem a duettre. Azonnal igent mondott. Mára ez lett a legnépszerűbb dalunk, két és fél millióan látták az interneten. Nagyon szeretjük mi is.
Azóta Lovasi Andrással is énekelted duettben, akiről úgy láttam a videóban, még meg is hatotta a dal. Jól láttam?
Igen, András meghívott egy koncertjére, és cserébe én azt kértem, énekeljük el együtt a Márti dalát, és hogy legyen a dalnak koreográfiája, és a zenés rész alatt lassúzzunk. András húzódozott, eleinte nem akarta, főleg a táncot, de aztán megszerette a dalt, és végül még lassúzni is hajlandó volt. Igaz, közben vicceket sugdosott a fülembe.
Milyen terveitek vannak a nyári fesztiválszezonra?
Egy őrülten szürreális jelmezes, kosztümös különlegességekkel tarkított koncertsorozatba kezdünk, aminek néhány elemét a mai pécsi koncerten is láthatták a nézők, de ezt tovább fogjuk fokozni. Várunk mindenkit szeretettel a Fisihing-en, ahol a nagyszínpadon fogunk fellépni, és pár hét múlva Mohácson is koncertezünk majd.
(Fotók: Komlós Attila)
Hozzászólások