Középkorúan, rekedten
Dúdol egy hang:
Megújhodás hol marad?
Majd az üvöltését
Viszi a szakadt szél,
S szerterugdossa betonfalak
Repedt szilánkjait.
Nem paktál le az ördöggel,
Mantraként suttogja
Isten kimondatlan nevét.
Összeszedettségét beledobja
A koszos folyó sodrába.
Távol még a Nagy Durranás,
Vagy ő nézett félre
Mikor elhúzott mellette.
Átöleli a Robbanás sokkhullámát.
Készülj világ!
Majd más megment téged!
Hozzászólások