Amikor Attila hun király, Isten ostora lerohanta Itáliát, a Római Birodalom már hanyatlásnak indult. A gyengeség megmutatkozó jeleinek volt tekinthető, hogy Honoria, a nyugat-római császári család tagja a béke érdekében feleségnek ajánlkozott Attilának. Ki tudja mi történt volna, ha ez a házasság létrejön (ma már nemcsak a hunok leszármazottainak, utódainak tekinthetnénk magunkat, talán lenne bennünk egy kis latin vér is), ám a frigyet III. Valentinianus császár meghiúsította. Arról nem szól a fáma, hogy Attila miként viszonyult az áldozati bárány szerepét felvállaló hölgy ajánlatához, s hogy mennyire, ha egyáltalán, sértette önérzetét a császár eredményes ellenkezése, az azonban feltételezhető, hogy a hun király emiatt vetett szemet Itáliára.
Noha a 451-ben lezajlott catalaunumi ütközetben nem tudta kicsikarni a győzelmet, azért azt sem lehet mondani, hogy vert sereggel hagyta el a csatateret. Az éppenséggel vesztesnek sem nevezhető rómaiakat azonban alaposan meggyengítette a küzdelem, hiszen sem erejük, sem bátorságuk nem maradt a visszavonuló barbárok üldözésére.
Egy évvel később azután Isten ostora végigsöpört Itálián, eljutva egészen Rómáig.
Mindenki hunokról beszél, holott Attila seregeit nem csupán feltételezett őseink alkották, hanem velük szövetséges keleti gótok, gepidák, szvébek, szkírek, herulok és türingek. Persze a nyugati birodalmat sem csak a rómaiak igyekeztek megvédeni. Soraikban szép számmal, ha nem többségben voltak alánok, burgundok, frankok, nyugati gótok. Vegyes haderő itt is, ott is.
A Dunán átkelt Markianosz kelet-római császár támadása fegyverszünet elfogadására kényszerítette Attilát, akinek rettegett birodalma a hun király halála után összeomlott. Fiainak seregét éppen a korábbi vazallus gepidák verték meg, s kényszerítették vissza a sztyeppékre.
A hun hadjáratot követően Európa etnikai térképe jelentősen átalakult és lezárult az az ókorként ismert történelmi éra.
Tetszik, nem tetszik, manapság is valami hasonlónak lehetünk tanúi. Talán éppen a legújabb kor végét éljük. Igaz, most nem hunok, szkírek vagy gepidák ostromolják a vén Európát, hanem afgánok, pakisztániak, afrikai feketék, hazátlan arabok. És nem fegyveres sereggel jönnek, de seregével és – úgy tűnik – feltartóztathatatlanul. Minden bizonnyal ennek lesz köszönhető, hogy a mai Európa etnikai térképe is átalakulóban van. Igaz, sokan sokféleképpen akarnak gátat emelni a nem óhajtott emberáradatnak, ennek sikere azonban egyáltalán nincs biztosítva. És a békés megoldás is szinte kivitelezhetetlennek tűnik. A világ, vagy legalábbis Európa akkor sem lesz már olyan, mint eddig volt, ha netán megoldjuk ezt a gordiuszi csomót. Így vagy úgy, nem is olyan távoli jövőben, egy szép napon a következő kor hajnalára ébredünk.
Új gepidákkal vagy nélkülük.
Hozzászólások