Wosinszki Kázmér jubileumi emlékkiállítása nyílt meg Sopronban, a Munkácsy-teremben, a Liszt Ferenc utca 1. szám alatt. A „Hanyistók palettás utódja” című emlékkiállítást a Soproni Képzőművészeti Társaság rendezte. A 75 Wosinszki-alkotást bemutató kiállítás augusztus 23-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 15.00-19.00 óráig. A megnyitón közreműködött Fodor Gábor fuvolán. A tárlat kurátora: Sulyok Gabriella, Munkácsy-díjas grafikusművész. A megnyitó beszédet Winkler Barnabás, DLA – Ybl-díjas építész mondta. Az alábbiakban Winkler Barnabás beszédét közöljük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
A Vörösmarty utcai lakásunk – ma nappali szobának nevezhetnénk – falán a Szent Család békés harmóniája Őrködött családunkra. Nem volt a lakás képekkel agyonzsúfolt, de kifinomult ízlés és hozzáértés válogatta őket. Aba-Novák Vilmos, Rippl-Rónai József, Mühl Aladár, Horváth József, Rudnai Gyula, Edvi-Illés Aladár, Mende Gusztáv, Iványi Grünwald Béla és Wosinszki Kázmér egy-egy alkotásával írta be számunkra természetes jelenlétével magát életünkbe. A gyermekkori otthonunkban a Szent Család akvarell élménye Wosinszki Kázmérnek, Szasának egy életre szóló rajongót szerzett Winkler István személyében, megágyazva egy komoly Wosinszki-gyűjteményt és a mai kiállítást.
Wosinszki Kázmér 1895. október 15-én Kismartonban látta meg a napvilágot a lengyel származású, de már Tolnán született dr. Wosinszki Kázmér és a Drezdában világra jött Siemens Mária tíz gyermekéből hetedikként. A mindkét oldalról nemesi család hagyományát követve a papi, a jogi és az orvosi hivatás közül Kázmér kismartoni és budapesti tanulóévei után Bécsben kezdett rövid ideig tartó orvosi tanulmányokat, melyeket a Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatott, eljegyezve magát egész életére a képzőművészettel. Pontosabban az akvarellfestészettel. A napjainkban leginkább Fertő tavi képeiről ismert festő életművében komoly bizonyságot tesznek portréin és alakábrázolásain keresztül anatómiai ismereteiről, miközben akvarellista világa megbízható rajztudására épül. Nagy erénye a most megnyíló kiállítás gazdag anyagának, hogy a bemutatott nagyszámú portré és grafika Wosinszki szakmailag is megalapozott és alátámasztott művészetét bizonyítja.
Wosinszki másfél évig látogatta a bécsi Akadémiát mielőtt végleg hazatért Balfra, hogy ízig-vérig balfi polgárrá váljon. Kezdetben a családi otthon műteremszobája nemcsak művészetének, hanem társasági életének is biztos hátteret biztosított. Megihlette a Fertő gazdag világa, a vidék szokásai, rendezvényei és embereinek színes 
kavalkádja. Szén és krétarajzai, olajfestményei fontosak voltak művészeti világában, azonban a vízfestés lehetőségeiben találta meg igazi nyelvét, amihez aztán élete végéig hű is maradt. Hamar bekapcsolódott a soproni Képzőművészeti Kör életébe. Sopron ezekben az évtizedekben számos kiváló akvarellistát tudott művészei között. Wosinszki hazatérése után hamarosan közös kiállításon szerepelhetett Horváth Józseffel és a Mühl testvérekkel. Kiállított Budapesten a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban és valamennyi soproni közös tárlaton. Témái a Fertő tavi állat- és növényvilág, a halászok, a környék favágói. Megfesti a táj valamennyi évszakának szépségeit, de szinte mindig benépesítik képeit a helyi lakosok. Szívesen fest – nemcsak anyagi kényszerből – portrékat. Gyerekeket, rokonokat, megrendelésre számára ismeretlen embereket, de azt vallja, legkedvesebb portrét ábrázoló képe a kishúgát, Katalin-t megörökítő. Nagyszerű szintén a család legfiatalabb gyermekéről, az akkor már dr. Wosinszki Katalinról, a bécsi orvosnőről festett kékruhás portréja. Egész pályája alatt vonzódott a szakrális témákhoz, melyeket gyakran helyez környezetébe. Belelátott a Fertő romantikus világába, a szomszédos ligetekbe, mezőkbe bibliai jeleneteket, így született többek között az „Erdei Madonna” című emberközeli képe is. A családi beszélgetések hozadékául megrajzolta édesapja elképzelését a Balfi Szanatórium bővítéséről, de falusi ünnepek, vigasságok is gyakran témái színes akvarelljeinek. Kis tanulmány portréival régi korokba helyezi arcképeit, de gyakoriak a családon belüli gyerekek, rokonok ábrázolásai is. Magát gyakran, mint a Fertő bohókás Pán-ját örökíti meg, síppal, furulyával és sugárzó jó kedvvel.
Nem szabad, ha a szakrális képeiről beszélünk a nagy lélegzetű alkotásairól sem elfelejtkezni. Készített több oltárképet valamint az ő művészetét gazdagítják Kópházán a faluban lévő kápolna freskói. Ákos Ernővel valósították meg a kópházi búcsújáró templomban Ágoston Ernő által tervezett freskókat. Sopronban a Szent György templom oldalkápolnájának több freskója is igazolja templomfestő művészetét.
Miközben készültem a mai kiállításra elolvastam minden fellelhető dokumentumot, írást a balfi művészről, Szasáról. Így került kezembe Szarka Árpádnak a mai napig teljes érvényű mondata: „ Megérjük-e valaha is, hogy az öreg, ismert soproni mesterek alkotásai a múzeumból napvilágra kerülnek és egy állandó soproni kiállítási helyiségben Sopron kulturális idegenforgalmát gazdagítják!”
Szeretném a beszámolómat egy Wosinszkitől származó vallomással is gazdagítani. Egy beszélgetésben a következőképpen látta a sikert: „Háromszor, négyszer szerepeltem budapesti tárlatokon, Sopronban mindig, ám nem ez a fontos… tetszeni kell a közönségnek és önmagunkkal elégedettnek kell lennünk.”
Hogy önmagával mennyire lenne ma elégedett, nem tudom megmondani, de a soproniakban a festményei iránti szeretet halála óta sem csökkent, bizonyítja ezt az a segítő összefogás, amit a tárlat létrehozásában élvezhettünk. Köszönetet kell mondanom a Pro Kultúra vezetésének, hogy helyt adott a kiállításnak, mindenkinek, aki a kiállítást a tulajdonában lévő képek kölcsönadásával gazdagította, a Ház munkatársainak önzetlen technikai segítségükért, kiemelve Fodor György nélkülözhetetlen munkáját. Köszönöm Fejér Zoltánnak segítő közreműködését, tanácsait, aki Wosinszkit találó meggyőződéssel a Fertő őrgrófjaként emlegeti. Köszönöm Sulyok Gabriellának hogy a kiállítás rendezésében társa lehettem, nagyszerű látásával és ízlésével a kiállítás létrejöttében meghatározó érdemei vannak. Wosinszkiné Zsuzsa végig segítőnk volt, képviselve az egykoron oly kiterjedt családot. Végül, de nem utolsósorban Winkler Istvánnak a kiállítás létrehozásáért és kitartó gyűjtő munkájáért szeretnék köszönetet mondani. Tevékenysége az elmúlt évtizedekben egy-egy Wosinszki mű megmentését is jelentette.
Wosinszki Kázmér balfi akvarellfestő jubileumi kiállításának megnyitóját Becht Rezső idézetével szeretném zárni. Szasa halálát követő emlékkiállítás alkalmából így jellemezte az általa oly nagyra tartott művészt:
„Wosinszki Szasa nem tartozott a nehezen alkotó, töprengő, kereső, kísérletező festők közé. Már korán kialakította sajátos stílusát, színeinek különös harmóniáját, azokat a kékeket és rózsaszíneket, melyek képeinek egyéni varázst adtak. Csodálatos termékenysége, melynek eredményei annyi soproni lakás falát töltik be szépséggel és életörömmel…”
Becht Rezső méltató szavaival a „Hanyistók palettás utódja” című Wosinszki Kázmér jubileumi kiállítást tisztelettel megnyitom.
Winkler Barnabás
Hozzászólások