A Portói-öböltől Bonifacióig
A Calanches-sziklavilág
Korzikai utazásunk harmadik, záró részében a sziget természeti és kultúrtörténeti értékekkel teli déli részein kalandozunk. A Portói-öböl és környéke, a Calanches-sziklavilág sokak szerint Korzika legszebb része. A mélykék tenger a gránitsziklák narancsvörös színeivel már az első pillanatokban mindenkit magával ragad. Érdemes közelebbről is megtekinteni ezt a mesebeli világot, akár a tenger felől, hajóról, akár gyalogtúra keretében a sziklák között haladva. A sziklavilágot Maupassant sorai igen érzékletesen mutatják be: „Napfelkeltekor indultak el. Előttük terült el egy erdő, bíborvörös gránitból: csúcsok, oszlopok, tornyocskák, meglepő alakzatok, melyeket az idő, a szél és a tenger formázott ki. Magasak, vékonyak, kerekek, csavartak, görbék, alaktalanok, olyan bizarrnak tűnnek ezek a sziklák, mintha fák, növények, állatok, emberek, csuhás szerzetesek, szarvas ördögök lennének – egy szörny népség, egy rémálomból nőtt cirkusz, melyet egy őrült isten akarata kővé változtatott.”
Ajaccio, Napóleon-szobor
Egy látványos öböl mentén, a sziget nyugati oldalán terül el az 53 ezres lélekszámú Ajaccio, a „Császári város”, Napóleon szülőhelye. A város egyik fő látványossága az öböl partján benyúló félszigeten álló Citadella, mely napjainkban is katonai célokat szolgáló objektum. A félsziget délnyugati részén található óvárosban láthatjuk a Bonaparte-házat, itt született 1769-ben Napóleon francia császár. A város utcái igazi mediterrán hangulatot árasztanak, pálmafákkal szegélyezett elegáns sétányokkal. Természetesen szinte lépten-nyomon találkozhatunk Napóleonra emlékeztető utcanevekkel, emlékművekkel. Mindenki egyetért azzal, hogy Ajaccioban stílusosan lehet élni. Már a korai angol utazók is értékelték ezt, elegáns villákat, szállodákat építettek, valamint egy anglikán templomot emeltek a Diamant tértől nyugatra húzódó sugárúton.
Filitosa
A császári városból tovább utazunk, térben és időben egyaránt – hiszen úticélunk Filitosa, a többezer éves megalitmező. A dombvidéki táj, a menedéket nyújtó sziklavilág és a termékeny Travo-síkság megfelelő lakóhelyet jelentett az akkori emberek számára. Itt alakult ki az i. e. 2. évezredben a korzikai és a mediterrán szobrászművészet központja. A kőkorszak végén keletkeztek azok a 2-4 méter magas kőszobrok – menhirek – melyek a kutatók szerint harcosokat ábrázolnak. Az olajfákkal, virágzó bokrokkal teli parkban sétálva a hely misztikus hangulatát tovább fokozza a földbe épített hangszórókból hallható éteri zene.
Sartene
A sziget belsejében található Sartene, az egykoron rablófészeknek nevezett város, ma a turisták kedvelt célpontja. A középkorban itt volt a legerősebb a genovaiakkal szembeni ellenállás, a vérbosszú még a huszadik század elején is változatlanul élt errefelé. Itt ma is átélhetjük az évszázadokkal ezelőtti idők hangulatát, az erődszerű, komor sötétszürke házakkal szegélyezett szűk utcák labirintusában.
Bonifacio
Korzikai kirándulásunk végén a tengerből függőlegesen kiemelkedő hófehér mészkőszikla tetejére épült Bonifacio városát látogatjuk meg. A város a tenger felől mutatja igazi, jellegzetes arcát, ezért a mészkőszikla mögött meghúzódó Bonifacioi-öbölben hajóra szállunk. A város és környéke közel ezer év óta fontos stratégiai szerepet játszik, a sziklákban több helyen ágyúállásokat alakítottak ki, melyeket a hajóról jól láthatunk. Azonban mindezt messze felülmúlja az a látvány, ami akkor tárul elénk, amikor kiérünk az öbölből. Bonifacio épületei a 65 méter magas, hullámok által alámosott hófehér sziklafal tetején, mint apró gyufásdobozok állnak szorosan egymás mellett. Miután visszaérünk a kikötőbe, rövid, ám annál meredekebb úton gyalogolunk a fellegvárba, hogy sétáljunk egyet a középkori külsejű óvárosban, megtekintsük a meglehetősen romos állapotban levő kaszárnyát, majd ellátogassunk a fennsík végén elterülő temetőhöz. A fennsík peremén állva tekintetünk a fehér sziklafalaktól a tenger mélykék vizén át a 12 kilométerre fekvő „túlsó part”, Szardínia szigete felé kalandozik.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások