Hosszúhetény, az idén, 2015-ben ezeréves település rendezvényekkel és könyvvel készült a millenniumra. A Múltringató című kötet ajánlásaként Nádor Rudolfné írását közöljük, ezt követi Bocz György Régi hetényi vasárnapok összeállítása.
Nádor Rudolfné:
Múltringató – Hosszúhetény milleniumára
„A múlt ismerete erőt ad a jelen megéléséhez és a jövő alakításához.”
Ezer év a földtörténetben elenyésző. Az emberiség történelmében sorsfordító események sokasága. Községünk életében visszatekintésre, múltidézésre, ünneplésre okot adó millennium. Igazi ünnepi készülődés előzte meg a júniusi jeles napokat már a tavaszi hónapokban is, de az emlékezés méltóságát június 26-án a MÚLTRINGATÓ című képes olvasókönyv bemutatója, s másnap Mezei Izabella remek Krisztus szobrának felszentelése, majd az elszármazottak 20 éve kezdeményezett találkozója adta meg.
A képes olvasókönyv bemutatóján zsúfolásig megtelt az iskola aulája. Jóleső érzés volt látni azokat az arcokat is, akik kevésbé vesznek részt közösségi rendezvényeken. Mindannyiunkat izgalomban tartott és tart a faluközösség több száz résztvevőjével készült míves, tartalmas, esztétikus kivitelezésű mű. A könyv jeles szerkesztője Jakab Józsefné Szabó Rozália, annak törzsanyagát adó Dallos Nándor, valamint a nyomdai előkészítést végző Bernáth Miklós voltak a bemutatón beszélgető társaim. A könyv borítóját Molnár Tamás grafikus (Jakabné unokája), az illusztrációkat Marsai Ágnes képzőművész készítette, a lektorálást dr. Andrásfalvy Bertalan végezte.
Hogyan készült az 516 oldalas, nyolc fejezetet, több száz képet tartalmazó, őseink előtt tisztelgő olvasókönyv?JakabnéRózsa meg nem fizethető ötlete egy korábbi olvasóköri összejövetelen hangzott el, az ezeréves évforduló közeledtével: „Jó volna a lakosság bevonásával egy olyan gyűjteményes művet megalkotni, amely a község keletkezéstörténetét, társadalmi rétegződését, gazdálkodását, az itt élők mindennapjait mutatja be ezer év távlatából. A terv megvalósításához töretlen akarat, önzetlen munkavégzés, szorgalom, az itt élőkkel való empatikus kapcsolatteremtés kellett. Mindezek a tulajdonságok Rózsa habitusának alkotói. Sok-sok munkás hónapba telt, hogy a segítőtársak, főként a szerkesztő családja és a helyi több száz lakos közreműködésével megvalósult az 1000 évet összefoglaló történet, a sok száz archív és jelenkori fotót tartalmazó képes olvasókönyv.
A mű kincsesbányája lehet az utókornak. Letehetetlen olvasmány, amely nemcsak azoknak nyújt igazi élményt, akiknek ősei és ők maguk is itt születtek, hanem azoknak is, akik nemrég váltak lakóivá e hegyekkel ölelt, csodálni való településnek. A múlt ismerete erőt ad a jelen megéléséhez és a jövő alakításához. Lapozgatva megelevenednek gyermekkorunk ünnepei, családi események, baráti együttlétek, esküvők, szüreti bálok, keresztelők, kalákában végzett nyári munkák az aratástól a szőlőszüretig, majd a zimankóban végzett disznóvágásig. Felidézzük az egyedülállóan díszes viseletbe öltözött menyecskék templomi koszorúját,a délceg tartású férfiak feszes ritmusú verbunkját a lakodalmakban. Mosolygunk óvodás és iskolás korunk fotóin, az akkori divat szerinti öltözékeken, hajba font masnikon.
Az első fejezetekben színes fotók idézik természeti környezetünket, majd pontos képet kapunk falunk koraközépkorának és a későbbi századainak gazdálkodásáról, lakossági rétegződéséről, vészterhes, háborús időszakairól, Trianonról, a lakosság hányattatásáról a riportalanyok elmondása alapján. Megemlékezünk hősi halottainkról, a hazaérkezők háborús élményeiről, de a felhőtlen időszakokról is.
Kívánom, hogy mindannyiunknak teljék öröme a múlt ringatásában, a múltat idéző képek szemezgetésében, az ősök arcának felidézésében, a gyermekkori élmények újraélésében, a jövőt jelentő gyermekképek nézegetésében! A kincses könyv megszerkesztéséért nem múló hála és köszönet Jakab Józsefnének és minden segítőjének,valamint a könyv kiadását támogatóknak. A kiváló alkotás a kollektív emlékezés őrzőjeként maradjon meg a családok örökségében az utókornak!
*
Bocz György:
Régi hetényi vasárnapok
„Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed!”
Misére menőben
Így szól tízparancsolat harmadik parancsa. Hetény lakossága évszázadok óta hívő katolikus volt. Ismerték a tízparancsolatot, és megtartották annak harmadik parancsát. Megünnepelték az Úr napját, a vasárnapot, nem dolgoztak, s egyben a pihenés, szórakozás napjának is tartották.
Már szombaton délután megkezdődött a vasárnapra való felkészülés. A férfiak behordták az állatoknak való takarmányt, ki pedig az almot. Az asszonyok, lányok felseperték az udvart, az utcát, előkészítették az ünnepi ebédhez szükséges anyagokat. A háziasszony még a kismise előtt tálalta a reggelit, legtöbbször a híres hetényi „kajdenát” (ma omlettnek hívjuk). Hagymás zsírban sült, liszttel kevert tojás, nyáron zöldpaprikával, gombával, hozzá hatalmas lábos kávé vagy forralt tej. Bizony felséges reggeli volt. Az odakészített ebédre, a kismiséről hazatérők vigyáztak. Reggeli után ünneplőbe öltözve siettek a tízórás nagymisére. Mire harangoztak, mindenki megtalálta a szokott, helyét, s megtelt a templom. Az oltár körül ült az „intelligencia”: a jegyző, az orvos, a tanítók és családjaik. A Mária oltárnál álltunk mi, iskolás fiúk, a Jézus szíve oltárnál az iskolás lányok. A padsorok előtt, a kispadban ült a „templomatya” – évtizedekig a nagyapám –, és árgus
Miséről hazamenőben
szemmel ügyelt a rendre, fegyelemre. A templom közepén a két „kisoltár” között álltak a „magyar lányok” népviseletben: kasmír, selyem, pántlikás bő szoknyában, fehér hímzett köténnyel. Télen a színes blúzokra vetett, hátul megkötött, ezerszínű, puha berliner kendővel. A padsorok között álltak a menyecskék – ugyancsak népviseletben, fejükön a kerekre kötött kasmír kendővel. A padokban ültek – gyönyörű szőttes ülőkéken –, a keményített, fehér „sipkára” sötétebb selyem és bársony kendőt kötő idősebb asszonyok. Az éppen gyászolók fehér színű népviseletben. A padsorok mögött álltak a „német lányok”. Azokat nevezték így, akik az akkori kor divatja szerint öltöztek. A kórusban a férfiak voltak. Az idősebbek a padokban ültek, a legények az orgona körül álltak. Besegítettek a kántornak az éneklésbe, és éber szemmel lesték, mikor tekint a kórusra, az elöl álló lányok valamelyike. A kórus alatt a későn érkezők, az idegenek álltak.
Mise után kart karba öltve vonultak a lányok, asszonyok a „papközön” – így nevezték a plébánia előtti útszakaszt – megbeszélve a délutáni programot.
A miséről hazaérkezőket a háziasszony ünnepi ebéddel fogadta. A húsleves, a főtt hús, mártással, az
A 40-es évek elejének fiatalsága délutáni tereferére, sétára készen: Radó Rozália, Gáspár Anna, Szabó Rozika, állnak: Nyilas Mária, …, Szabó Mária
elmaradhatatlan töltött káposzta csaknem minden asztalon ott volt. No és a foszlós, finom kalács. Ilyet csak a falusi parasztasszonyok tudtak sütni. Rövid ebéd utáni pihenő után az idősebb asszonyok meg a lányok elsiettek a délutáni litániára – amit a fiatal káplánok gyorsan „elénekeltek”, szinte cinkosan a fiatalokkal –, hogy mielőbb elkezdődhessen a délutáni szórakozás. Vasárnap délután megtelt az utca! A házak előtti kispadokon asszonyok üldögéltek. Megbeszélték, a misén látottakat, a lakodalmakat, temetéseket, egyszóval: pletykálkodtak. A férfiak a „Faluszövetségben” vagy valamelyik kocsmában kártyáztak, kugliztak, vagy éppen egy pohár itóka mellett politizáltak! A lányok egymásba karolva, széles sorokban sétálgattak az utcán.
Tehették, hiszen akkor autók ritkán haladtak át a falun. A sétálást megunva „karélni” kezdtek. A főszögiek a kőbánya előtti téren, a középszögiek a községháza előtt, a faluvégiek és ormándiak az Ormándra vezető nagyhídnál. A „karélyozás” a népi játék és a néptánc keveréke. A dal ritmusa szerint hol lassú körtáncot jártak vagy inkább léptek, hol szélsebes körtánc kerekedett a meggyorsult ritmusra. Szólt, zengett az ének, betöltve az egész falut. A nótaszóra megjelentek a legények is, bele-beleénekelve a lányok énekébe. Boldog, vidám fiatalok kacagása, éneke, évődése tette derűssé, széppé a vasárnapot.
Az esti harangszó vetett véget az ünnepnapnak. Ki-ki, sietett haza párjával. Kiskapu, néhány kedves szó, cuppanó csókok, búcsúzkodás: véget ért a vasárnap. Az ilyen napok és emlékeik adtak erőt az embereknek a rákövetkező hét nehéz munkáihoz. Könnyebb lett a kapálás, az aratás, a szőlőkötözés, ha visszaálmodhatták az elmúlt vasárnapot, s tervezgethették a következőt.
————–
A kötet megvásárolható az iskola könyvtárában (Verseny utca 9.) augusztusban 14-tól 18 óráig, illetve hétfőn, szerdán a Polgármesteri Hivatalban (Községháza, Fő út, 166.), ára: 4600 forint.
Hozzászólások