Folyóként örvénylett a mese,
Történetek szövődtek az áradatban.
Minden szava hazugság volt,
S egyben az édes jövő kútja.
A mezőkön holt hősök jártak,
S a szegény elnyerte jutalmát.
Csillag ragyogott a pásztorok arcán,
Hűség, s igazság került terítékre
A kerek tölgyfaasztalnál.
Hogy hiszed-e? Kinek szíve, lelke!
Én már elmerültem a regék tengerében.
Hozzászólások