Hetedhéthatár | Asztalodon üvegróka

Kultúra, művészet

Asztalodon üvegróka

Az Egyedül alkotócsoport antológiája

Nyolc íróból áll a tatai Egyedül Irodalmi Alkotócsoport. A Felvidéken élő Kantár Csaba kivételével valamennyien Komárom-Esztergom megyéből indultak, vagy itt leltek otthonra. Egyedül vannak-e? A legifjabb, Pollágh Péter 1979-ben; a „korelnök” Kháron Zoltán 1962-ben született – mégis mindannyian pályakezdők. Ezért néha egyedül vannak, de – mint e kötet is példázza – akadnak mecénásaik.

AsztalodonBelinszky Zoltán inkább rövidebb verseiben villantja meg tehetségét (fel, fel; Asszonyos hűség), a hosszabbakban hangja itt-ott megbicsaklik.

Illés András Vacsora és utána Apámmal című  verse győz meg legjobban, s talán még a Tavasz sorai.

Kantár Csaba ezekkel a verseivel még ígéret csupán, elmélyültebb gondolatai kidolgozásra méltóan ígéretesek.

Kháron Zoltán versépítése, képalkotása dicséretes; jó lenne, ha kifésülné költeményeiből az esetlegességeket. Erős sorok például: ,,Kerüld a skizoid nőket / Kár füröszteni arcodat remegő  mosolyukban, / úgyis megsavanyodik…” A kút, A. Zs. engram, vagy Az abbahagyás művészete című versei sem mellőzhetőek.

Kondor Péter négy hosszabb verse nemzedéke tanácstalanságát is tükrözi. Kiragadott részlet: „kürtszóra mind fegyvert fogunk”. Honnan hangzik majd föl a kürtszó…? A Kürtszóra mind című írás reménye és talajvesztettsége sokat mond az előző költői nemzedékek és a társadalom lefejezettségéről. A nyelvi szigorúság Kondor Pétertől is számon kérhető.

Mint őt, Pollágh Pétert is csak biztatni lehet. „Asztalodon  üvegróka / azok vérével tele, / kik nem hittek a tárgyak mögötti tájakban.” – írja antológiájuk címadó versében. Ám a Kellékeink algebrája, a Mióta leszoktam, vagy A szabadság szétesése című írás is jelzi: a szerző tehetsége védelmet és gondozást kíván.

Sopotnik Zoltán írásait belső idézeteinek hitelessége igazolja. Olykor nemes párbeszéddé tágulnak a verssorok – a személyiség őszintévé csupaszodik. (Eszmélet/Vesztés; Kötelező dolgok irányítanak; Ilyenkor). Jó költővé válhat ő is.

Vasi Ferenc Zoltán társainál kimunkáltabb művekkel jelentkezik, de nem múlja fölül mindőjüket. A Mecséri per cimű költemény erényei ellenére is tartalmaz kidolgozatlan megoldásokat. Képei, a látható nyelvi lelemények mellett. is, néha gyöngék. (József álma Máriával; Ő a ház kincse. Nagy üdv!)

E recenzens sorai nem többek egy náluk már törődöttebb pályatárs néhány vers alapján formált véleményénél.

Az antológia költői közül páran már önálló kötettel bírnak, többen nívódíjat kaptak pályázatokon.

Verseiket eddig a Hitel, a Sziget, az Új Forrás, a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, az Új Ember, a Lyukasóra, a Szőrös Kő, a Napjaink, a Bár, a  Polisz, a Magyar Napló, a Parnasszus, a Kalligram, a Palócföld és több antológia vállalta.

Költeményeikben feltűnő a szabályos versformák hiánya, a sokszor artikulátlan szabadversek uralkodnak. Kevés kivétellel nem tudják, esetleg nem akarják versbe emelni személyiségüket, amiként az általuk már csak hallomásból ismert, vagy az átélt történelmi félmúlt is háttérben marad. Mégis azt mondjuk: hajrá, fiúk, dolgozzanak! Járjanak a saját útjukon.

A könyv megjelenését Tata Város Polgármesteri Hivatala támogatta, kiadta a Magyar Napló 2001-ben.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Asztalodon üvegróka”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés