Magam elé állítalak, mint
egy parányi herendi szobrot:
így
és nézlek, mint aki alkot
és ura a gyúrt agyagnak.
A tenyeremre kiteszem a szívem;
Nézd!
Te kicsiny szobor és éledj
indulj, kelj fel, ébredj!
Legyek a lelked – Rád leheltem
Szólj!
Fuvolázzon a hangod
és mint szélverte kalász
borulok
Elébed.
Hozzászólások