Megdermedt előttem az idő,
Az ősz a télbe fagyott,
S a tavasz a nyárba olvadt,
Elvesztem a végtelenben ringatózó
Óceán smaragdzöld szemében.
S idekinn, az erkélyen, bámultam
A betonrengeteget ölelő ég
Szikrázó simogatását.
A hangok a csöndbe vesztek,
S a messzeségben hánykolódott
A feszült holnap.
Hozzászólások