Huber Márta | Luca

Szépirodalom - vers

Luca

A majdnem 17 éves pécsi lány, nyílt tekintetű, boldog, őszinte. Van véleménye, gördülékenyen beszél a világról. Születése óta ismerem. Korán érkezett, kicsinyke súllyal. Szülei aggódtak érte. Erről így vall a debreceni egyetemi magazin amugy.hu honlapján: „1999 áprilisa helyett januárban érkeztem, mert meguntam a várakozást.” Előttem cseperedett, nőtt. Közel lakunk egymáshoz.

Hegedűsként jegyzi a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont. A minap édesapjával találkoztam. Érdeklődtem zenei pályája alakulásáról.

– Más irányt vett – mondta.
– Nocsak?
– Ír!

Lucával és szüleivel otthonukban, a könyvtárszobában találkoztam. Zita – a húga – baráti összejövetelen volt. Édesapja – Sándor László – nyugdíjas egyetemi docens, édesanyja – Sándorné Kiss Gabriella – ének-zeneszakos tanár.

Luca felfedezett egy önszerveződő csoportot az interneten – Slam Poetry Club –, ahol egymás írásait olvashatják, hallhatják a kortársak. A Nappali nevű szórakozóhelyen a pécsi Király utcában, havonként felolvasóesteken személyesen is találkoznak, ismerkednek egymással, a társaikkal, írásaikkal.

A Váras város című írásával Luca – a fiatalok körében – megosztott első helyet ért el. Nekünk is érdemes odafigyelni rá!

Bevezetett kuckójába. Bábukkal találkoztam, filmbéli szereplőkkel, egy fantáziavilág kincseivel, melyeket – időtöltésként, csak úgy – ő alkotott. (Sokat közülük elajándékozott.) Ezek a figurák beszélnek, szólnak egymáshoz, hozzánk.

Hiszem, hogy Sándor Luca még sok meglepetést tartogat nekünk, most még csak játszik a szavakkal, a különböző anyagokkal, de egyszer biztosan komoly tükröt tart elénk!

 

Sándor Luca: Váras város

Luca kép (1)Ez egy váras város.
Volt.
Az idő nem nagyon hagyott belőle mást,
csak egy falat.
Nem nagy falat!
Finoman flangálok fasorok fényében,
félhosszú fuvallat furakszik felém.
Én ilyen… díszpécser vagyok.

Bécsnek hallani Pécset
már nem vicces, ez tény.
Bécsre cserélni Pécset?
Ez kétely.
Pécs bárányfelhőit kergetni gomollyal
– ez két ly.
Pécsre cserélni Bécset?
Ez métely.
Kedvre gyújtani mécset?
Hát, megpróbálom.
Egy város, ha rossz,
nem is tudok róla,
ha jó, igyekszem
tovább fényezni.
Ez a „ha jó” elúszott.
Inkább elterelem a témát:
Széchenyi, Jókai,
Kossuth, Szt. István…
Ilyen téren otthonosan mozgok.
Nem tudom, hogy ez térségi probléma
vagy agyi,
de hallod már nálunk is
220 a fagyi.

Ez egy váras város.
Most.
Fölösleges a számon a lakat,
Mondva építem hát a falakat.
Lendületesen lődörgök légies léptekkel,
látva lételemem lapjait.
Én ilyen díszpécser vagyok.

Lehet, hogy másnak most felnyitom a szemét,
de nekem feltűnt, hogy a főutcán mindig hallok zenét.
Épp elhagytam a
harmonikus harmonikást,
mikor megérkeztem a volt Meki elé,
ahol az a bácsi még mindig
egyedül hegedül.
Egész biztos okkal
van kint nyitott gitártokkal
pár hosszúhajú, barna, szőke,
lila, tar
fiatal.
A zenéjüket teszik tesztre,
lehet, csak azért, hogy jusson
kannásbor a pécsi fesztre.
Másnap úgyis megisszák a levét…
Viszont így lehet hangtalan
éjszakákon
is
kész a kánon.
Tőlünk indultak olyan arcok is,
mint a 30Y vagy a Kispál,
ami azért szuper alibi kincstár,
mert a pécsiek akkor is menőzhetnek velük,
ha igazából nem hallgatják a zenéjüket.

Ez egy váras város.
Talán.
A lakatfalon hömpölyög szerelmespárok fantomképe
és
ámulatba ejt a sok idegen random léte.
Szeretve szaladok színes szombatokon
szabados szonettet szőve.
Én ilyen díszpécser vagyok?

A felspriccelő szökőkútnál
én is mostam lábat,
majd a furcsa pillantásokra válaszolva
nevetve vontam vállat.
Mert akárhányszor is számoltam a járdaszéli szemetet,
ugyanabban az utcában nevettem könnyesre a szememet.
Az EKF-ről lehet, neked az ugrik be, hogy
Ez Kicseszett Fasza,
de én emlékszem, hogy egyszerre lettünk
kulturális meg főváros is.
Most már befejezem a mondandómat,
akkor is, ha ma nyílik, de holnap kókad.
Egy egész bűvész szettel
adod elő, hogy a graffiti nem jön össze
a művészettel,
viszont elismétlem, ha kell, minden este,
hogy nálunk nem az ördög, hanem
Ady van a falra festve.

Ez egy váras város.
Lesz.
Hiszen egymás gondját megtérítve
lehet egy újabb tégla beépítve.
Sorolnám sebesen a sokszínű
menő felmenőket,
de igazából most annak örülök,
hogy az én Pécsem díszpécsere vagyok.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Luca”


  1. Kedves Márta!
    Bárcsak elmondhatnám Neked hangosan, élő szóban, mennyire jól esett, hogy felfigyeltél lányunkra, Lucára. Köszönjük azt a néhány együtt töltött órát…
    Nyugodj békében!

    Hozzászóló: Kiss Gabriella | 2015. november 26., 20:49

Válasz Kiss Gabriella



Archívum

Hirdetés