Tátog a kismadár: etetem.
Tátog a kismadár: itatom.
Ős-bizalom.
Egy szó a kapocs közte s a világ között
a halál néma madara a feje fölött.
Nézi, nézi meredten,
lángoló daccal, süppedő arccal –
de a hajó már indulni készül,
csak a kötél még nincs eloldva,
és rettegve nézek a sárguló Holdra.
Ballagok magányos utcákon,
jajgatni kezd iszonyú magányom.
S míg beborul az ég,
csapkodnak a szellők
fekete havat sírnak a felhők.
Vérbarna ősznek zászlaja leng:
ahol én megyek egyedül,
de szívemben hegedül a Neved
s el nem sírt versek rímei
kopogják utánam:
Anyám, Anyám…
Hozzászólások