Kérdeztem – válaszoltak
Sajátos könyv. Azért az, mert valójában Szarvas Istvánról szól. Magáról az újságíróról, az emberről. A szerkesztői ajánlásban Zmeskál Z. Tamás ír a kötet szerzőjéről. Ahogy olvassuk a sorokat, egy életút bontakozik ki előttünk. Ahol találkozások vannak, olyan találkozások, amelyek nem sok embernek adatnak meg. Ezt meg kellett érdemelni. Így jöhettek létre a beszélgetések, az interjúk a Kossuth-díjasokkal, miniszterelnökökkel, közjogi méltóságokkal, sportolókkal, orvosokkal, közéleti személyekkel. Mindehhez az emberi bizalmak is kellenek. Mindez mellé a Szerző rendkívül tudatosan megfontolt, mindamellett, hogy a közreadott munkáiban visszatükröződik az, hogy mindegyiket szívügyének tekinti. Széleslátókörűségét tükrözi a „Tíz év harminckét szemüveggel” kötete is. Egyben bepillantást nyerhetünk egy újságíró munkájába is. Egy újságírónak az ékessége az a válasz, amit kap az interjúban. Egy válasz, amelyet két ember hoz létre. Máskor ez soha többé nem hangzik el ugyanilyen formában. Ez az újságírás izgalma, és ebben az, hogy mit tud átadni az olvasóknak. Ebben a kérdésben ez a leglényegesebb. A publikum a legfontosabb. A szerző ad valamit a meginterjúvolttal együtt és ezzel az olvasó több lesz. Egy újságírónak elég érdekes az élete, abban is, ahogy eljut a riport készítéséig. Van amikor ez könnyen megy, van amikor meg sem születik az interjú, mert vannak ilyen esetek is. Előfordul a no comment esete is. Elég érdekes a történet akkor, ha ezt egy újságíró mondja. A könyvben valójában egy ember személyisége tárul elénk. A modern kor világában, ahol leginkább az internet az úr, azért szívesen vesz az ember a kezébe egy könyvet. Most történetesen a Szarvasi beszélgetést.
Hozzászólások