Interjú az új egészségügyi államtitkárral
Haiman Éva, az IME decemberi számában beszélgetett az új egészségügyi államtitkárral. Ebből közlünk változtatás nélkül egy részletet.
Öt olyan témát jelöltem meg, aminek a következő években a végére szeretnénk járni. Annak ellenére, hogy sokan óvnak ettől, mert érzékeny területeket érintenek. Azonban arra bátorítottak, hogy álljak elő a terveimmel, és majd a kormány, a frakció eldönti, hogy megadja-e hozzá a támogatását. Vegyük végig azt az öt területet, amelyen jelentős változás várható a választásokig hátralévő időben.
Az első a „kancellári” rendszer bevezetése: egyfajta koncentrációt fogunk végrehajtani az egészségügyben. Erre azért van szükség, mert az egészségügytől rendszerszinten várunk jobb teljesítményt, ám eközben a döntések a kórházakon belül születnek. Ki kell találnunk azt a formát, amiben egy adott terület lakosságáért felelős intézmények együtt működnek az ott élők egészségügyi ellátásában. A kórházak szempontjából a legerősebb verzió a teljes körű integráció,a leggyengébb a jelenleg működő bizottságok rendszere,ám úgy tűnik, ez utóbbi nem elegendő a valódi hatékonyságjavításhoz.
Köztes út nincs?
Ezt az utat keressük most. Én a gazdasági társaságok világából jöttem, ahol egy holding tagvállalatai között nagyon szépen meg lehet osztani a feladat- és hatásköröket. Azt kell kitalálnunk, hogy az államháztartás világában hogyan lehet az egyes intézmények együttműködését szabályozással annak érdekében erősíteni, hogy valóságos együttműködés alakuljon ki. A jelenlegi helyzet ugyanis jobban hasonlít egyfajta tánctermi udvariassághoz, mint lényegi kooperációhoz.
Ez abból a szempontból érhető, hogy mindenki félti a saját autonómiáját.
Ez lehet, de meg kell érteni: az egészségügyi ellátó-rendszernek nem az a lényege, hogy melyik intézménynek mi a fontos, hanem az, hogy az állampolgár hogyan jut megfelelő ellátáshoz. Ma sajnos az intézmény gyakran önmagáról és nem az állampolgárokról gondoskodik. Azért használjuk itt is a „kancellári” hívó szót, mert az egyetemeken is egy helyre került sok olyan hatáskör, mely korábban a gazdasági igazgatónál vagy a rektornál volt. Bár a modellen már több mint egy éve dolgozunk, vannak még nyitott kérdések. Sokan kérdezik, hogy megyei vagy térségi szervezetekről lesz szó. Szerintem nem a közigazgatási határok a fontosak, sokkal inkább az, hogy mekkora egységeket kell – és lehet – egy helyről irányítani, gazdaságosan működtetni. Ebbe a kancellárinak nevezett rendszerbe fogják tehát integrálni az olyan háttértevékenységeket, amilyen az élelmezés, a takarítás, a pénzügy, vagy az anyag gazdálkodás. Jól látja.
Mi a második kitűzött cél?
Igazából ezt kellene első helyen említeni: az alapellátás megerősítése. Van egy jó törvényünk, amihez ki kell dolgozni ugyanolyan jó, és a mindennapokban használható végrehajtási rendeleteket. Azonban itt nem fogunk megállni, és jövő évben újabb lépéseket kell tennünk. Van egy sor olyan alapellátási funkció, ami szétszórtan működik, gondoljon csak a védőnőkre vagy az otthonápolási szolgálatokra. Kikell találnunk, hogyan tudnak e funkciók, az ellátás hatékonyságának növelése érdekében együttműködni. Például az egészségfejlesztési irodák tevékenységét hogyan lehet egységesíteni, és valamilyen módon országos szintre kiterjeszteni. El kell érnünk, hogy az egy orvos-egy asszisztens összetételű praxisokat lényegesen kitágítsuk, és sokkal több szakember legyen a háziorvos segítője. A jelenlegi alapellátás rendkívül orvos centrikus, és miután az orvosok jellemzően magányosan dolgoznak, arra kényszerülnek,hogy minden további vizsgálatra vagy kezelésre beutalják a beteget. Ebből a helyzetből ideje már továbblépnünk.
Csoportpraxisokkal és praxisközösségekkel?
Erre két modell létezik. Az egyik az angol, amelyben a„community care” a kórház feladata. Ez azt jelenti, hogy a szakellátás az alapellátásban fejeződik be, a kórházi szak-dolgozók akár fele kint dolgozik a terepen, a betegek otthonában, az alapellátással együttműködve. A másik lehetőség az említett csoportpraxis, amelyben a háziorvosok mellett más szakemberek, dietetikusok, gyógytornászok, mentálhigiénés szakorvosok is dolgoznak, annak érdekében, hogy valóban csak a legszükségesebb esetben kelljen tovább küldeni a beteget. Mindez azért is fontos, hogy az alapellátásban tudjunk népegészségügyi szolgáltatásokat is nyújtani. Nagyon jól látszik, hogy ha valahová lehet forrásokat kérni a kormánytól, akkor az ez a terület. Hiszen az utóbbi években javultak az alapellátás pozíció
Melyik a harmadik kiemelt terület?
A szociális és az egészségügyi ellátás szét választása. Ma rengeteg kórházi ágyon fekszenek olyan, főként idősemberek, akik nem szorulnak aktív ellátásra. A krónikus ágyak többségén konkrétan szociális ellátás folyik. Méghozzá úgy, hogy a bennfekvések indoklásához számos labor- és egyéb vizsgálatokat végeztetnek az intézmények. Ez így nem mehet tovább.
Mi a megoldás?
Ezeket a kapacitásokat át kell adni a szociális szférának,megteremtve az átmenetet az aktív egészségügyi és a tisztán szociális ellátás között. Mert azzal mindenki egyetért, hogy ez a kapacitás a szociális területről hiányzik. Illetve az is egyértelmű, hogy a szociális szféra sokkal jobban képes befolyásolni, hogy valóban a rászorulók kapják meg ezeket a lehetőségeket.
Elérkeztünk a negyedik feladathoz.
A negyedik ügy az új fővárosi kórház. Ma az a helyzet,hogy a szokásos forgatókönyv szerint mindenki a saját érv-rendszere szerint próbál meg teret nyerni. A végleges döntést azonban addig nem szabad meghozni, amíg nincs egyegységes fővárosi egészségügyi koncepció, ami megmondaná, hogy az ebben a térségben élőknek, beleértve az agglomerációt is, mire van, illetve lesz szüksége a közeljövőben. Ebbe a képbe kell beilleszteni az összes kórház jövőképét, így a tervezett új kórházét is. Sokféle intézmény található Budapesten, egyetemi klinika, országos intézet, kórház és magánintézményből is itt van a legtöbb.
A tervezett koncepció mindegyiket számításba venné?
Ezeknek a kórházaknak majdnem mindegyike állami fenntartásban áll, a maradék a betegellátási volumen csupán néhány százalékát teszi ki. Ugyanakkor nagyon fontos egyházi intézmények vannak közöttük, és fenntartóikkal, vezetőikkel, ahogyan eddig is, most is meg fogjuk találni a közös hangot. Az egységes ellátási koncepció azonban csak a társadalombiztosításból finanszírozott intézmények-re vonatkozik.
A felsorolásból már csak az ötödik terület hiányzik.
Ez az új minimumrendelet, illetve licensz rendszer, amelynek az Országos Tiszti főorvosi Hivatal lesz a felelőse. A jelenlegi minimumrendelettel kapcsolatban az a legnagyobb gond, hogy leltárjellegű, ami a humánerőforrás tekintetében messze nem elegendő. Kompetenciához és tevékenységhez kötött licensz rendszert kell kialakítani, ahol mindenki azt csinálhatja, amihez ért, amiben gyakorlatot szerzett. Az egyes szakmáknak kell kidolgozniuk ennek a szabályait.
Ezek szerint továbbra is igényt tart a Szakmai Kollégium és tagozatai munkájára?
Természetesen e területen is számítok a megújítandó Szakmai Kollégiumra, de például akkor is, amikor a következő időszakban számos beteg utat a tervezett átalakítások miatt újra kell szervezni.
Hozzászólások