Néha kedvem lenne sírni…
Csak úgy össze-vissza bolondosan,
A boldog gyermekkort könyörögve hívni.
Áztatnám könnyeimmel boldogan,
Talán nevetni is tudnék hangosan,
Néha kedvem lenne sírni,
A szerelmes pillantásokat,
Szoros öleléseket, vidám könnyeket
Akár csak egy pillanatra, de karomba zárni.
Néha kedvem lenne sírni,
A világ titkait egytől egyig
Diadalittasan mind megejteni.
Néha kedvem lenne sírni,
Nem akarok többé félni,
Hogy lesz, mint lesz, meddig kell még harcolni?
Néha tényleg kéne sírni,
A sok-sok fájdalmat mind kiönteni,
Majd letörölni a könnyeket,
Elfeledni a félelmet,
És tovább, őszintén, boldogan élni…

Megosztás

Tweet