Püspök atya, az elmúlt években megtartott Szalézi Szent Ferenc Díj átadó rendezvényeken mindig sikerült interjút készítenem a díjátadókkal. Nagyon szívhez szólóak voltak az Ön gondolatai, amelyeket a díjátadáskor mondott az interjúkkal kapcsolatban. Jó lenne, ha írásban is megkaphatnánk, hiszen illene pontosan idézni ezeket a gondolatokat. Én is sok interjút készítettem, és úgy érzem, szem előtt tartom, amiket püspök Atya mondott – hogy ne hibázzak. Szeretnék elmondani néhány dolgot a kommunikációval – különösen az egyházi kommunikációval – kapcsolatban, ami úgy érzem kis korrekcióra szorul. Szerettem volna elmenni Kecskemétre, a Szalézi Szent Ferenc-díj átadására, amit Bábel Balázs érsek atya szokott átadni. Sajnos nem sikerült megtalálnom az interneten az átadás időpontját, viszont az átadást követő reggelen megjelent a hír. Fölhívtak engem, és elmondták: Budapesten nem lesz díjátadás, mert a díjátadás megtörtént. A nagyközönség nem tudja, hogy két Szalézi Szent Ferenc-díjátadás van. Az első kérdésem, hogy Püspök atyának mi a véleménye arról, hogy minden egyes püspökségeken, érsekségeken ezt a díjat átadják?
Veres András és a szerző
Én sem tudtam, hogy két Szalézi-díj van. Nem találom szerencsésnek semmiképpen sem, hiszen a püspöki konferencia ezt még talán 2000-ben vagy 2001-ben alapította azzal a céllal, hogy a püspöki konferencia által megszavazott személynek adjuk a püspöki konferencia nevében. Azon kívül a helyi sajtó képviselőit lehet díjazni. Csak nem biztos, hogy jó, ha ugyanazzal a nevű díjjal jutalmazzuk az ott dolgozókat. Azt gondolom, hogy minden egyházmegyének fontos feladata, hogy a kommunikációban előrelépéseket tegyen, hiszen napjainkban ennek gyakorlatilag rendkívüli jelentősége van. Talán jobban, mint a korábbi időben, mert az emberek nagy része most már csak az internethez, a televízióhoz folyamodik hírszerzés céljából. S kell, hogy ezeken a helyeken ott legyünk, mert a mai ember számára csak az létezik, amit olvasott, hallott, látott. Kell, hogy a kommunikációban előrelépjünk.
Nagyon érdekes dolog, amit most Püspök atya mondott. Egy kicsit megdöbbentem azon, hogy az összesen négy díjat – három vidéki és egy budapesti – kik kapták. Egy fotós, egy televíziós és egy operatőr vidéken, Budapesten egy televíziós. Az írott sajtó ebbe a négybe nem fért bele. Az egyházban is átvette a vezetést ezek szerint az elektronikus újságírás?
Amikor elindítottuk a Szalézi-díjat akkor ennek én voltam a motorja. Gyakorlatilag az én eljárásom alapján lett megalapítva, és az idő tájt csak újságírók kapták több éven keresztül. Majd miután Szombathelyre kerültem, már nem vettem részt benne. Ettől függetlenül nem tartom ezt sem elvetemült dolognak, ami most történt. Hadd jusson minden terület egy ilyen kitüntetéshez!
Őszentségének megjelent egy interjúkötete. Ezt, ha jól tudom, a világon hatvannyolc nyelvre lefordították. Püspök atyának mi a véleménye arról, hogy sajnos magyarra még nem. Támogatná esetleg azt, és tudna tenni azért, hogy Magyarországon is lefordítsák, és például a Szent István Társulat megjelentesse? Mi erről a véleménye?
Biztos vagyok benne, hogy már folyamatban van a fordítása, mert ezek ma annyira közkeletű dolgok.
Akkor meg tetszett nyugtatni. Az utolsó kérdésem: amikor a püspökök találkozókat tartanak, akkor mindig kapcsolódik ezekhez az eseményekhez sajtótájékoztató; kaphatna-e ezeken bővebb információkat a sajtó, a konferencián elhangzottakon kívül egyházi eseményekről, vagy például könyvbemutatóról?
Tudomásom szerint azon kívül is vannak sajtótájékoztatók. Csak azok nem a püspöki konferenciáról, annak a munkájáról, hanem épp az adott eseményről szólnak.
Arról én nem tudok, akkor ez biztosan az én hibám.
Pedig van. Amikor én voltam a Püspöki Konferencia szóvivője, nagyon sok ilyet tartottunk.
De most nincsen, mindenképpen bővíteni kellene az információ-átadást.
Majd rákérdezek.
Hozzászólások