Vasi Ferenc kisparaszti családban született Dorogon. Édesapja csendőr főtörzsőrmester volt 1945 előtt, s emiatt a 8 általános elvégzése után továbbtanulásra nem volt módja. Előbb szövő segéd művezetőként, majd betanított villanyszerelőként helyezkedett el. 1955. november 10-én vonult be sorkatonai szolgálatra Esztergomba, ahol légvédelmi tüzér lett, s lövegkezelői beosztásban szolgált.
Vasi Ferenc
Az 1956-os forradalom alatt az esztergomi páncélos hadosztályt Budapestre rendelik a forradalom leverésére (ő ekkor szabadságon van), de az alakulat katonái nem harcolnak a felkelők ellen. Közben Vasi Ferenc is visszatér a szabadságról. A Szabad Kossuth Rádió október 31-én hajnali 4 óra 37 perckor jelentette be, hogy „az esztergomi páncélos hadosztály teljes személyi létszámával csatlakozott a fegyveres felkelőkhöz és azonosítja magát a fegyveres felkelők célkitűzéseivel.” Igazi szerepet az alakulat november 4-én vállal, a bevonuló szovjetek elleni harcokban, a Juta-dombon, melyben ő is önként részt vett.
A forradalom leverését követően következmények nem látszanak, ő egy évre rá, 1957 novemberében szerel le, kitöltve a katonaidőt. Az idő azonban csak a diktatúrának a megerősödéshez s a terhelő adatok begyűjtéséhez kellett. Az esztergomi alakulat juta-dombi ütközetében részt vevőkkel való leszámolás 1958 elején kezdődött.
Őt 1958. január 8-án hallgatják ki a belügy II/1. osztály vizsgálati alosztályán. A jegyzőkönyv szerint egy harckocsi és egy gépkocsi kilövésével vádolják, illetve egy szovjet páncélautóra két, karabéllyal leadott lövéssel.
„1956. október 30-án szabadságról vonultam be Esztergomba a Pf: 6723. sz. alakulathoz. Ekkor értesültem arról, hogy az Osztály egy része felment Budapestre, majd 1956. november 3-án este Hernádi Gyula légv. tü. hdgy. vezetésével – akik lőszerért és tiszta fehérnemüért jöttek Budapestről vissza Esztergomba – gépkocsival Lassan István tiz. és még három katonával felmentünk Budapestre a Jutadombra. A gépkocsin 4-5 láda, könyü lővegekhez /37 mm/ való lőszer volt.
A jutadombon a burgonya rendések környékén közvetlenül a soroksári út mellett – Soroksár irányában – volt felállitva 4-5 Pacsirta telepi Honi légv. közepes lőveg, akik közül senkit nem ismerek parancsnokuk egy hadnagy volt. Az egyik lővegjük a mi két közepes lővegünk között lett leállitva, de az nem volt jó az ütőszegeknél volt valami hiba. Ezenkivül nekünk volt a Jutadombon a négy 37 mm-es lövegünk is akinek parancsnoka Kicska János légv. tülfhdgy. volt. Azt, hogy ők a Jutadombon hol helyezkedtek el nem tudom, mivel nem láttam. Az egység parancsnok Kliebert László szds. volt. A tisztek közül velünk volt Szabó Péter hdgy., Hegedüs Árpád hdgy. Mátyás Imre hdgy. Bur András hdgy. Állitólag a Jutadombon azzal a céllal foglaltunk tüzelőállást, hogy egy repülőteret biztositsunk az azonban nem volt igaz, mivel a szovjet csapatokat kellett megtámadnunk a Soroksári uton.
Én a 2. sz. közepes lővegnél voltam beosztva mint gyujtó állitó, varga József honvéd, töltő és elsütő, Hatos György honvéd, magasság állitó Egervári ferenc honvéd irányzó, Simon Ferenc honvéd, lőszer adogatósok és Szekeres Géza tiz. lőveg rajparancsnokkal együtt. a másik lőveg raj pk. Papp Géza szkv. beosztottai, Mike Ferenc, Motil József honvéd volt. 1956. november 4-én a reggeli órákban Budapest irányából egy szovjet harckocsi vontató haladt a Soroksári uton melyre Rémiás pál hdgy. tüzet vezényelt, s beugrott Papp szkv. lővegjéhez, mellyel Motil József honvéddal együtt kb. 3-4 lővést adott le a vontatóra, de nem találta el csak az iskola falát. A lőveget Rémiás hdgy. sütötte el.
A fentiek után kb. 2 óra mulva Budapest felől több szovjet harckocsi, tehergépkocsi, páncélautó, személyautó, sorozatvető haladt a Soroksári uton, melyre a honiak tüzet nyitottak. Rémiás hdgy. nekünk is tüzet vezényelt igy Szekeres tiz. a lőszert adogatta, Varga betöltötte és elstötte én pedig fekvő helyzetben az oldalirányzóval a lőveget az utra állitottam be. A lőveggel kb. 3-4 lővést adtunk le a szovjet harckocsikra, én pedig közben a karabélyommal két lővést adtam le az egyik szovjet páncélautóra, mivel azk is – a támadásunk következtében – tüzeltek ránk. Amikor az egység elhaladt a lővegjeink előtt Varga honvéd szólt, hogy állitsam be a lőveget az uttal párhuzamosan, majd amikor ezt a beállitást is végrehajtottam, nevezett egy lővést adott le a szovjet menetoszlop végén haladó zim személygépkocsira, illetve közvetlen alája, ami ennek következtében megemelkedett, majd a könyüsök oldalról eltalálták igy az a benzin kut környékén az út oldalára szaladt fel. A másik lőveg a kezelők távoléte miatt ez alkalommal nem tüzelt. Kb. 1 óra mulva ujból jött egy szovjet – az előbbiekhez hasonló vegyes alakulat – melyre Varga József honvéd két lővést adott le, de többet nem tudott lőni, mivel eltöröt a felhuzó kar. A másik közepes lővegünk az alkalommal több lővést is leadott. Szekeres tiz. ekkor már nem volt a lővegnél mert megsebesült.
Konkrétan a mi lővegünkkel egy szovjet harckocsit és a könyüsök segitségével egy Zim személygépkocsit lőttünk ki. a jutadombon lévő lövegjeink – a honiakkal együtt – összesen 3 harckocsit egy tehergépkocsit két sorozatvetőt és több páncélautót lőttek ki és semmisitettek meg.
Miután a lővegek befejezték a tüzelést a könyülővegek beosztottai közül többen leszaladtak a Soroksári utra és az ott lévő Nádashoz amelyet átfésültek a menekülő szovjet katonák és a velük lévő államvédelmisták elfogása érdekében. Ezek között volt Pucher János golyószorós is, aki a társainak kiabálva mondta, hogy „kerisd be” és golyószorójával tüzet nyitott a nádasra. Két kézigránát robbanást is hallottam. Ezt én nem láttam csak hallottam, mivel a lővegjeink mellett tartózkodtam.
Katon társaimtól hallottam – konkrétan nem tudom, hogy kitől – hogy elfogtak két polgári személyt, aki állitólag ávosok voltak és azokat valamilyen homokgödörnél két „öreg katona” agyon lőtt. A gyilkosság végrehajtóinak neve és annak körülményei ismeretlenek előttem. Ezekután elhagytuk a Jutasdombot, mivel féltünk a megtorlástól. Még azon a napon a Határutnál egy gyár előtt foglaltunk ujabb tüzelőállást, ahol három szovjet harckocsira a könyüsök tüzeltek az egyiknek az üzemanyagtartója ki is gyulladt, de azért eltudott menni. Azt, hogy konkrétan a könyü lőveg közül melyik tüzelt nem tudom. Az esti órákban innen is tovább indultunk és éépen Dobrosi Lajos tiz. lővegraja ért ki a Határutra amikor az ott lévő Salakdomb irányából jött egy szovjet harckocsi melyre egy sorozatot adott le. A salakdombról pedig Pucher János honvéd Bösze Károly őrvezető lőszeradogatójával együtt egy szovjet oldalkocsis motorkerékpárost lőtt ki, melyen két katona volt és amelyel Pucher motorkerékpározott a tüzharc befejezése után. A fentieket én részben láttam és részben hallottam, mivel a tüzelés alatt beszaladtam a közeli gyárba igy végig az eseményeket nem figyelhettem meg.
Az éjszakát egy gimnázium udvarában töltöttük el, majd elmentünk a Rákosi gyakorlótérre, de ott már nem harcoltunk. 1956. november 6-án mivel a szovjetek körülkeritettek bennünket Kliebert szds. feloszlatta az egységet és igy én is haza mentem. A lővegeket és egyéb felszerelési tárgyunkat a Rákosi gyakorlótéren hagytuk. Én 1956. november 18-án vonultam be ujból szolgálatra Esztergomba.
A fentieken kívül az üggyel kapcsolatosan mást mondani nem tudok, amit tettem azt parancsra csináltam igy abban bünösnek nem érzem magam.” (1958. január 18-án felvett jegyzőkönyvből)
A kihallgatás után szabadlábra helyezték a tárgyalásig, melyre 1958. júl. 23-án a Budapesti Katonai Bíróságon került sor (a per egy nappal korábban már megkezdődött). A család ügyvédet fogadott, Raskó Lászlót, aki augusztus 8-án így nyugtatta édesanyját: „Fia ügye rendben halad előre, nincs benne semmi baj, semmi zökkenő. Ítélet ez ügyben körülbelül augusztus 18-ra várható és akkor az ítélethez képest kérni fogom az ő szabadlábra helyezését.”
A per zárt tárgyaláson zajlott, a család s a nyilvánosság kizárásával. A bírósági szakasz három hét alatt lefolyt, augusztus 14-ére megszületett az ítélet. Vasi Ferencet a per X-ed rendű vádlottjaként bűnösnek mondták ki a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételben és többrendbeli, bűnsegédi minőségben elkövetett gyilkosságban, illetve kísérletében, és ezért 10 évi börtönre, vagyona fele részének elkobzására, valamint egyes állampolgári jogaitól való eltiltásra ítélték. (A perben súlyos ítéletek születtek.)
Az ügyvéd augusztus 29-én a korábbinál sokkal óvatosabban nyilatkozott: „Ma még bajos jóslásba bocsátkozni, hogy milyen eredmény várható a felebezéstől/sic/, ezt majd csak abban az időben latolgathatjuk. Nézetem szerint a felebezési tárgyalás csak október végére várható. […] Az értéktárgyak kiadását csak a fia kérheti a börtönben kérelmi lapon, azt engedélyezni szokták és akkor kiadhatja.”
A fellebbezési tárgyalás november 10-től 13-áig tartott. Az ítéletet 4 év börtönre változtatták, mellékbüntetésül 2 évre eltiltották az állampolgári jogok gyakorlásától, s 1000 forint vagyonelkobzásra ítélték. Az indoklás szerint „Vasi Ferenc X. r. vádlott lőszeres lövegkezelő volt, emellett azonban kézi fegyveréből is adott le lövéseket az úton haladó szovjet járművekre. Tény az, hogy Rémiás és Kicska részéről olyan parancs is volt, mely szerint a kézi fegyverekkel is tüzelni kell a járművekre. Mégis egy ilyen további magatartás az olyan katona részéről, akinek lövegkezelői beosztása volt, bizonyos fokú öntevékenységet mutat. Így a vádlottal bár a Btá. 10. §. /3/ bekezdése alkalmazásra kerülhet, mégis a büntetés kiszabásánál meg kell mutatkoznia annak, hogy parancsra ugyan, de mégis többet tett annál, mint azt a kezelői feladatát képezte /sic/, valamint származásánál fogva is bizonyos szembenállást mutat rendszerünkkel -, Ez vezette a Legfelsőbb Bíróságot, amikor a vádlottal szembe a büntetést megállapította.”
A börtönévek letöltésére Márianosztrán kerül sor. Menyasszonya mindvégig kitart mellette. „Édes Ferikém nagyon sokat gondolok rád nics egy perc, hogy eszembe ne jutnál. Légy nyugot türelmes és ne agodj értem én öszinte és humaradok hozád.[…] A látogatási jegyet nekem küld mert már szeretnélek látni.” (1958. december 6.)
A vagyonelkobzás végrehajtása csődöt mondott, mivel a végrehajtó nem talált lefoglalható vagyont. A család 1960 tavaszán szorgalmazta a kegyelmi kérvény benyújtását, az ügyvéd azonban így felelt: „ez az ügy szívügyem is, ép ezért nem akarom a sikert kockáztatni, hogy elsiessük a dolgot és 2 hónappal előbb benyujtott beadvánnyal elrontsuk a dolgot. Junius közepén jelentkezni fogok.” Végül 2 év, 7 hónap, 16 nap után, 1961. március 9-én szabadult feltételes szabadságra bocsátással. Ezután havonta kellett jelentkeznie a rendőrségen, egészen 1962. július 23-ig, amikor rájegyzik igazolványára: „Büntetését a mai nappal kitöltötte, jelentkezési kötelezettsége lejárt.”
Menyasszonya, Rózsavölgyi Ilona (akit 1947 januárjában, 7 évesen a Duna jegén szánkóval hozott át nagynénje a csallóközi Marcelházáról) megvárta. Egy lányuk született s egy fiúk, aki édesapjának és nagyapjának sorsának örökségét máig érzi és őrzi.
Dokumentumok:
1958. jan. 30. felesége levele
idézés tárgyalásra 1958. júl. 23-ára (júl. 7-én)
1958. aug. 4. ügyvéd levele
1958. aug. 14. ítélet (kivágatos) 10 év
1958. aug. 14. ügyvéd levele az ítéletről
1958. aug. 29. ügyvéd levele
1958. okt. 29. ügyvéd levele fellebbezési tárgyalásról
1958. nov. 13. felleb. ítélet (kivágatos) 4 év
1958. nov. 13. ügyvéd levele felleb. ítéletről
(1958. nov. 15. kivégzések)
1958. dec. 6. felesége levele
1959. márc. 30? foglalási jegyzőkönyv
1960. ápr. 14 ügyvéd levele
1961. ápr. 9. édesanyja levele ügyvédhez fia hazaérkezéséről
1961. ápr. 9-én kelt feltételes szabadságra bocsátási igazolványa, jelentkezések igazolásaival
1990. aug. 29. az ítélet semmissé nyilvánítása
1991. jún. 8. hatósági biz.
(1992. nov. 15.) emlékbeszéd a temetőben (ki mondta?)
1992. okt. 23. Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt
1992. dec. 17. előléptetés hadnaggyá
1956-os emlékérem, emléklap, Nemzeti Ellenállásért emléklap
Nemzeti Helytállásért-pótlék 1996 . I. 1-től
1996. okt. 14. előléptetés főhadnaggyá
eredeti ítéletek kivonata??
Vasi Ferenc Zoltán családi emlékezése
ítéletek kivonata
Hozzászólások