A mélyhangú ember
A mélyhangú ember elment az orvoshoz.
– Doktor úr, kérem, nagyon mély a hangom, vegye ki az egyik golyómat.
Az orvos ugyan hülyének nézi, de nincs mit tenni, fogja, kiveszi. Az emberünk egy hónap múlva újra megjelent:
Doktor úr, kérem, még mindig mély a hangom, vegye ki a másikat is.
Kérem, uram, ennek semmi akadálya.
Sutty! Azt is kiveszi. Egy hónap múlva jön vissza a páciens, és cérnavékony hangon reklamál:
– Doktor úr, kérem, nagyon magas a hangom, legyen szíves inkább visszaadni az egyiket.
– Kérem, uram, ennek semmi akadálya. Nővérke, legyen szíves hozza vissza az úr egyik golyóját.
A nővérke zavartan matat a régebbi relikviák között, majd megszólal dörmögő hangon:
– Nem tudom, hol van.
Tévedni nemcsak emberi dolog – I.
Pingpongozik az öreg pap, meg a fiatal pap. Amikor az öreg elvéti, mindig hozzáteszi:
– A kurva élet, melléütöttem.
A fiatal papnak golyóznak a szemei. Nem is akar hinni a fülének. Ám az öreg pap egy újabb tévedésnél ismét rákezdi:
– A kurva élet, melléütöttem.
A fiatal pap ledobta az ütőt az asztalra, keresztet vetett, és megkérdezte:
– De atyám! Nem félsz, hogy megbüntet bennünket a Jóisten, és menten idesújt a kénköves nyilával?
Abban a pillanatban elsötétül az ég, kattogás, csattogás, lesújt a kénköves istennyila, és a fiatal pap holtan terül el. Egy hang dörög az égből:
– A kurva élet, melléütöttem.
Tévedni nemcsak emberi dolog – II.
– Tévedni nemcsak emberi dolog – mondta a sündisznó, és lemászott a súrolókeféről.
Pécs, 2016. április 21. Lejegyezte: Dr. Hernádi László Mihály
Hozzászólások