Versek a versről
Álom
Nyakon csíptem
azt a percet,
mikor álmodtam
a verset.
Leírtam.
Gátlás
Borba mártotta
a lelkét,
úgy verselte meg
szerelmét.
Józanul verselni
nem mert,
se józan
se részeg embert.
Balszerencse
Zokogott a verselő,
nem volt benn
elég erő,
hogy leírja
a sorokat
és elszökött
a gondolat.
Versírás
Belebolondulok
a verseimbe,
a készekbe és
a nyerseimbe.
Csiszolom, váltom
a mondatokat,
a szavak kitörnek,
mind rám szakad.
Büntetnek rímelő
szolgahadak.
Tanácsok
Ne írj verset,
csak vidámat,
szomorú vers
lelket hányat,
vagy inkább
írjál bolondot,
vagy ne írjál.
Legyél boldog!
*
Tegnap este
sokat sírtam,
beteg, rokkant
verset írtam.
Legjobb lenne
sose írni,
akkor nem
kellene sírni.
Csalódott költő
Nem írok többé
verseket, mert
megkérdeztem
egyiket, és
azt rímelte:
nem szeret.
Rokkantságok
Rokkantak
Az autóbuszra felszállt egy öreg, sánta ember bottal. Megállt az ülés mellett, ahol ültem, és kisvártatva megszólalt:
– Uram! Nem látja, hogy rokkant vagyok?
– Én még betegebb vagyok – szóltam és megemeltem a kalapomat. A fejemmel együtt.
Gazdaságpolitika
Bekapcsoltam a villanyborotvámat. A három körkésből egy-egy kisördög bújt elő. Rágni kezdték éles fogaikkal a szakállamat.
– Energiatakarékosság – szólt az egyik.
– Háromhetven egy borotválás euróban. – Nyomatékul az arcomba harapott, hogy kiserkent a vérem.
Elhatároztam, hogy fizetni fogok.
Jó étvágyat!
– Buon appetito! – szóltam a vendégeimhez szívélyesen.
– Hát ezt hol tanultad?
– Tudjátok, ha nyugdíjba megyek az egyetemről, pincér leszek. Ebből az időből emlékszem rá.
Furcsa viselkedés
A barátom a földön feküdt. Mikor lehajoltunk hozzá, így szólt: „Mondjátok meg a feleségemnek, hogy ma később jövök haza, mert meghaltam.”
Hozzászólások