Örök társunk: a fa – 2. • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

Örök társunk: a fa – 2.

A fa mindennapjainkban

A zsennyei öreg tölgy

A fával a mai mindennapi élet kifejezései néha igazságtalanul bánnak. A buta emberre például azt mondják: fafej. „A butaság és a büszkeség egy fán teremnek” – mondta a népi szólás, a fára nézve nem éppen dicsérően. A német a rossz utat választó emberre azt mondja: a faútra tért. Nem ritka a megjegyzés: „Olyan érzéketlen, mint egy darab fa.” A durva labdarúgó-mérkőzésre használják a favágás kifejezést. A nyers, durva fickók pedig bárdolatlanok, faragatlanok, csiszolatlanok. Természetesen ezek ellentétével is találkozunk: „Ebben az emberben megbízhatsz, mert jó fából faragták.”

Az irodalom nem szűkölködik a fa dicséretével. 1803-ban írta Friedrich Schiller, hogy a színház, a színpad: a világot jelentő deszkák. Joachim Ringelnatz szép sora: „A fa illatában messzi országok sejlenek.” Idekívánkozik Theodor Heuss mondata: „A fa csak egytagú szó, mégis mesékkel és csodákkal teli világ áll mögötte.” Werner Sambert, a közgazdász írta: „Az európai kultúra – a szellemi éppúgy, mint a gazdasági – az erdőkből ered.”

Az emberek régóta bíznak abban, hogy a fa szerencsét hoz: „Kopogd le a fán!” mondják. A franciák szerint „Fogj egy darab fát!”. A fa monológjában olvashatjuk: „Egy darab a testünkből a környezetetekben a szerencsét hozza nektek” (Salocher, 1996). Richard Neutra írta a fáról: „A fa az ember legrégibb társa. Mióta fából kezdte építeni a házát, szimbiózisban él vele.”

Leonardo de Vinci a fák évgyűrűszélességét a klimatikus viszonyokkal hozta összefüggésbe akkor, amikor a természettudományok kora ifjúságukat élték. „Az ágak gyűrűi az évek számát mutatják, szélesebbek vagy keskenyebbek a nedvesebb, vagy szárazabb évek szerint.” Filozófiai gondolatait is érdemes megszívlelni: „Az erdők gyermekeket fognak létrehozni, akik hozzájárulnak a saját halálukhoz. A fejsze és a nyele.”

Famatuzsálemek

A fákban lakozó szinte időtlen életerő legidősebb tanúi a rendkívül lassan növekedő Pinus aristaták (toklász fenyők) a kaliforniai White Mountaius-ban. Egyes törzsekben 4600-nál több évgyűrűt számláltak. Ezek a fák akkor látták meg a napvilágot, akkor kezdtek el élni, amikor az egyiptomiak piramisaikat építették. Magas életkort élnek meg a mamutfenyők (Sequoiadendron giganteum) is, Észak-Amerika nyugati tűlevelű erdeiben. Egy kivágott mamutfenyő törzsén több mint 3200 évgyűrűt számoltak meg. A kaliforniai Sierra Nevada legvastagabb mamutfenyője 83 méter magasság mellett 12 méter átmérőjű, legnagyobb ága 43 méter hosszú és 2 méter átmérőjű. A törzs térfogata 1400 m3, amely csaknem 9 hektár átlagos kaliforniai erdeifenyő fatömegének felel meg.

Európában is vannak famatuzsálemek. A tűlevelű fák közül csak nagyritkán éri el egy-egy a háromszáz éves kort. Az Európai Középhegység legidősebb fáját, egy óriás jegenyét 1864-ben vágták ki, a Böhmer-Wald-ban. 1770 évgyűrűt számoltak a törzsén.

Magyarországon az egyik legnagyobb, számunkra kedves, még élő fa a Zsennye határában, Vas megyében álló kocsányos tölgyfa, melynek törzskerülete 10,2 méter. Művészek, a soproni művész hallgatók zarándokhelye.

Tiszteletet parancsoló a pápai várkertben hazánk legöregebbnek tartott mintegy 370 éves juharlevelű platánfája. Törzskerülete 9,8 méter.

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Örök társunk: a fa – 2.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés