Néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább,
sokkal könnyebb lenne mindent feladni.
Egyszercsak nem kelnék fel egy reggel.
Főleg hónap közepétől, mikor már alig van
mit enni, fél marék apró csörög zsebemben.
Jó elringatni magam a gondolatban, hogy
feladom, vége, nincs tovább. És akkor
megszólal egy hang bennem: nem teheted,
számítanak rád! Lehet, ezért van mostanában
ennyi megbízatás, hogy löködjem magamat
egyiktől a másikig, tovább. Esős napokon,
mikor félárbocon a lelkem, a megoldás
látszólag olyan közel. De valami mindig
visszatart. Már tudom, milyen jó érzés
megmerítkezni a sikerben, hogyan
adhatnám fel? Így múlnak el a rossz
napok, mikor úgy érzem, tovább nem
bírom és feladom. Mindig jön egy
újabb nap és reménysugár, a hajnal
esélyt hoz, hogy valahol vár rám egy
jó szó, ölelés. És minden megy tovább.
Hozzászólások