Winkler András | Örök társunk: a fa – 1.

Népszerű tudomány

Örök társunk: a fa – 1.

Erdőrészlet

A fa az emberiség legősibb nyersanyaga. Komoly kutatók szerint a latin materia szó eredetileg a fát jelentette. Ma a matéria szó az összes fellelhető anyag gyűjtőneve.

Mindennapi életünk leghűségesebb kísérője a fa. Földi lakhelyünk, környezetünk fából készült tárgyakkal, berendezésekkel, szerkezetekkel, eszközökkel van körülvéve. Több mint húszezer termék készül fából. A fa természetes anyag és jelenléte annyira természetes körülöttünk, hogy egyesek csak akkor vennék észre, ha már nem lenne.

Embertársainkat megkérdezve sokan nem is tudnak azonnal válaszolni a kérdésre: mit jelent számukra a fa. Van, akinek egyszerűen meleget adó energiaforrás, tüzelőanyag. Másoknak épületek, hidak szerkezetét alkotó anyag. Van, akit a furnérok csodálatos, utánozhatatlan rajzolata ejt ámulatba, vagy a fából készült bútorok szellemes, elegáns formája. Egyesek a műveltség, a tudás terjesztőjét, a papírt, mások a tetszőlegesen nagyméretű falemezeket látják benne. Vagy éppen a hangszerek egyedülállóan kiváló, szépen csengő anyagát, sokan gyermekkoruk legkedvesebb játékait.

A fa az a nyersanyagunk, amelyet a természet folyamatosan ajándékoz nekünk, mindaddig, amíg nem romboljuk szét a fák, az erdők életfeltételeit.

A fa kultusza

Őseinknek a fa a hűséget jelentette, hiszen a tél elvonultával, tavasszal ismét lombot bontott és tovább élt, védelmezve házat és udvart. Úgy gondolták, a fáknak személyiségük van, és ha véletlenül megsebeztek egy fát, akkor áldozat bemutatásával igyekeztek kiengesztelni őt.

A különböző nyelvekben kezdettől fogva megtalálhatók a fa hűségre vonatkozó jegyei. A német hűség szó – die Treue – a tölgyfát – die Eiche – vagy magát az élő fát – der Baum – jelentette. Az angol tree – fa – és a hűség – true – között

Régi fatemplom tartóoszlopai

formailag is érezhető a rokonság. Egy nagy német lexikonban 83 címszót találunk a fáról, és csak 53-at a vasról, holott az kétségtelenül legfontosabb alap- és szerkezeti anyagaink egyike. A fával azonban régebben él együtt az ember, ezzel magyarázhatók a lexikon adatai.

A fa kezdettől fogva az ember fantáziájának működő szereplője, alkotó tevékenységének eszköze volt. Vajon ki gondolná, mikor ma törvénykódexről, vagy becsületkódexről olvasunk, hogy a kódex szó az ősrómai caudex szóból származik, amelynek eredeti jelentése farönk. Hogyan lett ebből kódex? A táblák, amelyekre a görögök és rómaiak íróvesszőjükkel, az ezüst stílussal karcolták a betűket, fűrészelt furnérlapokból készültek és viasszal vonták be azokat. A teleírt táblákat összegyűjtve kapták a kompendiumot, amelyet leegyszerűsítve kódexnek neveztek. Később a fatáblák, falapok helyett papírt használtak, de jól tudjuk, hogy az is fából készül.

A magyar nyelvben nincs külön szavunk az élő és a már nem élő, a halott fára. Idegen kollégák ezért nem egyszer mondják: szegény nyelv a magyar. Az erdővel, fával élők és dolgozók tudjuk azonban, hogy ez nem így van. A magyar ember számára annyira elválaszthatatlan az élő és a halott fa, hogy azt elnevezésében is kifejezésre juttatja.

A „Jelképtár”-ban (Hoppál és társai 1990.) olvashatjuk a fáról: „Minden növényi jelkép közül a legösszetettebb jelentésű, egyetemes szimbólum. Élet (élő fa) és halál (halott fa), az örök fejlődés és növekedés, folytonos megújulás, a kétértelmű (ciklikus és irreverzibilis) idő jelképe, istenek növényi megtestesülése (hím- és nőivarú fa), phallosz (fatörzs) és vulva (faodú) szimbólum. A magyar fanevek egy része utal a fa kozmikus jellegére, a fénnyel való kapcsolatára (fenyő, nyír).

„Sok nép (pl. a jakutok) hagyománya őrzi, a fa ősapa és fa ősanya képét, melytől a nép (az emberiség) ered. Végső soron ez a fa ősistenség növényi alakja. Faistent imádtak az ógermánok, a szászok még Nagy Károly idejében is.”

Az archaikus gondolkozásnak megfelelően minden istennek volt fája, minden fának volt szelleme (pl. Zeusznak a tölgyfa, Athénének az olajfa, Aphroditénak az alma, a Hold istennőjének a fűz).

A germán mítoszban a fa egészen különleges szerepet játszik. Nemcsak az első embereket teremtették fatörzsből, hanem az egész világot óriás fának képzelték.

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Örök társunk: a fa – 1.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés