Dantész Ede a Fára Jó nevű Mahart hajó kapitánya. A parton a csaja várja őt, akivel össze akar költözni. Ebből nem lesz semmi, mert az összeköltözés előtt Dantész Edét csőbe húzza legjobb haverja. Ede hiába hajtogatja, hogy semmilyen balhéban nem volt része, a bíró is palira veszi, sittre kerül a balek. Csaja meg nem hajlandó éveken át böjtölni, mással költözik össze. Ede nehezen bírja a gyűrődést, de baromi mázlija van, egy cellába kerül egy Pária nevű csuhással, aki elköpi neki az ötös lottó titkát. A smasszerek nem kukkolnak eléggé, és Edének sikerül olajra lépni. Coreszol egy kis lóvét, amiből megveszi a lottószelvényt. A csuhás számai beválnak, és Ede nagy stikában felmarkolja a stekszet.
Új élet kezdődik számára, milkás verdákkal furikázik, és mindenki beveszi a dumáját, hogy amerikai nagynénjétől örökölt. A legfrankóbb szerkókat ölti magára és két kézzel szórja a lóvét. Hamar bekerül a menők közé, mindenki vele akar haverkodni. Még azok is, akik sittre vágták, persze nem is kapiskálják, hogy Monde Kristóf valójában Dantész Edét rejti. Be is jönnek a csőbe, rá is fáznak rövid idő alatt, visszakapják a szart, amit régen ők kevertek. Így jár a korsó a kút közelében.
Ilyesféle lesz egy régi romantikus kalandregény, virtuális analfabéták számára átírva, majdhogynem SMS formába lerövidítve, hogy két villamosmegálló között is élvezze az, aki még ismeri valamelyest a betűket, s hajlandónak bizonyul havonta négy-öt percet szánni a klasszikus irodalomra. Mert a régi vaskos könyveket már a kutya sem veszi a mancsába, idejük sincs rá, meg nem is értik. Nem csak a nemzeti, de a szókincstár is apadóban van. Ennek ellenére valamiképp meg kell őrizni a kulturális örökséget, amelynek szerves részei a hajdan megírt, s a maguk korában (de miért csak a maguk korában?) sokak által olvasott, kedvelt regények. Mint például az Egri csillagok, a Beszterce ostroma vagy az Aranyember. És még sorolhatnám, ha nem is a végtelenségig.
Előbb utóbb Shakespeare is erre a sorsra jut. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. S ha valakit netán érdekel, ki volt az a mór, emelt díjas SMS-ben megkérdezheti, szívesen adnak majd felvilágosítást.
Én már azt is el tudom képzelni, hogy a világirodalom remekeit kis cetlikre sűrítve ingyen osztogatják majd az aluljárókban. Már most gondolkodom azon, megalapítsam-e a Szórólap kiadót. Rég elhunyt mestereknek nem kell jogdíjat fizetni, a papírköltség is minimális, igazán jó üzletnek ígérkezik. A nagy bevételt az SMS-ek hozzák. 179 forintért percenként lebeszélheti Jumurdzsákot arról, hogy elrabolja Icuskát. Így nemcsak olvashatja a minimálisra leszűkített történetet, de egy csekély összegért még alakíthatja is azt.
Ha ez nem jó szórakozás, akkor micsoda?
Hozzászólások