(2013 májusától szeptemberig)
Játsszunk a tűzzel,
Az udvarban parkoló fűzzel.
Alatta sokat néztünk egymásra.
Játsszunk sebzett őzzel,
Amit elütöttünk ősszel,
Azóta pihen a garázsban.
Játsszunk a tűzzel a víz közelében,
Algásodnak májusi gondolatok.
Játsszuk el szépen, kéz a kézben,
Hogy meghívtuk Júniust vendégségbe.
Leültettük, az asztalfőre, ideális.
Látja a vizet, a tűz közelébe,
Látja, hogy a fűzfa sokszor árva.
Azt, hogy közepe ki van vájva,
Ülnek benne tóparti hangok.
S köztük levélágyon pihen Május.
Játsszunk a tűzzel, a szerelmes szűzzel,
Hazudjuk neki, hogy a nyár most a tél,
Hogy jön majd az ünnep,
A kivájt fűznek magzata tovább így mesél:
– Játszottunk ketten, játszottunk hárman.
Játszottam egyedül vak némaságban.
És megszakítja őt Június imája,
– Hát eljöttél, mert eljöhettél!
Ő mindig ilyen nagy bölcseket mond.
Ugye emlékszel még, a lemenő napra,
A száraz borra, amivel mellénk leültél?
– Emlékszel, hogy sírtál, nevettél?
Hogy mindent leírtál, mindent szerettél?
Ő meg mormolja magában:
Játsszunk a tűzzel, ha van még parázsa,
Az őzzel, ha bent van még a garázsban,
Három ember, hat kéz.
Az ütőerekkel játsszunk,
A tüdővel, a májjal,
A lábakkal, a szájjal
A fejletlen, fejlődő boldogsággal,
A vízzel, a vízben, az iszapos hínárral.
Június nézi, néha nem is érti,
Hogy kerül ide Május.
De nézd ez a Május, elég nagy mágus,
Még ha eddig nem is jutott neki státusz.
Júliusban tartsunk szünetet a játékban,
Azt is meglehet unni néha, egy ágyban.
Addig is pihen az őz a garázsban,
A régi kutyámnak az árkot már megástam,
Valami fura csend lengte át az augusztusi napokat.
Szeptemberre elcsitult a játék.
Alig maradt táplálék.
Játsszunk a tűzzel,
A garázsban fekvő őzzel,
Hogy mindig vannak új játékok.
Cserélődnek, mint emberben a táplálékok.
Játsszuk, hogy előveszünk egy új edényt,
Alatta tüzet gyújtunk, új reményt.
Hogy behozzuk azt a szerencsétlen őzet,
Kicsit megpirítjuk, nem is szólunk róla.
Meg is kóstoljuk,
De elteszünk belőle minden évfordulóra.
2016. május
Hozzászólások