Tehát utolsó esély. Isteni figyelmeztetés vagy szimpla véletlen? – tettem fel újra meg újra a nagy kérdést. Végül úgy döntöttem, hogy figyelmeztetés ide, véletlen oda, továbbra is úgy élek, dolgozom, ahogy jólesik. Ha szükségét érzem, írok, ha utazni, szórakozni, akkor azt teszem, és passz. Mindenekelőtt azonban normális könyvvé pofoztatom a helyesírási hibáktól hemzsegő Cirkusz című könyvemet.
Makkai János szerint fölöslegesen költöttem rá, hiszen az első változata is minden igényt kielégít. Eszerint fel sem figyelt azokra a helyesírási hibákra, melyek majd minden oldalon kiszúrták a 
szememet. Vagy felfigyelt, csak nem bosszantotta? Más szempontból nézve eltrafálta: tényleg fölösleges volt a második kiadás, amennyiben megint csak nem kaptam semmiféle visszajelzést senkitől, és én újfent, immár ötödször is ugyanazt éreztem, amit egy énekes érezhet, amikor üres padsorok előtt énekel. Pedig a Holnap Magazin kiadója, nevezetesen Bakos József úr igencsak biztatott, hogy forduljak hozzá bizalommal, mert az ő kiadványai eddig még egytől egyig elkeltek. Hát az enyém nem kelt el három év múltán sem. Hogy miért? Jó kérdés. Bakos úr szerint az a baj, hogy nem reklámozom eléggé önmagam. Ez sem elképzelhetetlen. Bizonyos mértékig, de azt már ő sem gondolhatja komolyan, miszerint egy könyv eredményes forgalmazása kizárólag attól függ, hogyan és milyen mértékben teremtenek kapcsolatot olvasóival a szerzői.
– Neked mi a véleményed, Fifikém? – cirógattam meg a vörös szőrű, előző kutyámhoz kísértetiesen hasonlító állatot.
– Vau-vau!
– Értem. Embernyelvre fordítva: nem kelnek el a könyveim, mert… Unalmasak?
– Vau-vau-vau!
Fifi
– Köszönöm a kritikát. Látod, erre még nem is gondoltam. Ebben az esetben isten veled, irodalom, illetve egyelőre csak Gutenberg. Később ki tudja? Talán az írásra is sor kerül. Akit viszont mégsem untatok, menjen fel a netre, ott megtalál – beszélgettem el a kutyámmal, azzal visszatértem eredeti tervemhez, miszerint ezentúl csak állami, önkormányzati vagy ehhez hasonló támogatással küldöm könyveimet nyomdába.
Arra persze várhattam, ezzel szemben ott a Magyar Elektronikus Könyvtár, röviden MEK, ahol nem számíthatok ugyan honoráriumra, cserében nekem sem kell a megjelenésért fizetnem – villant eszembe a megoldás. Ez az, megtaláltam a kiadóm! – ütöttem a homlokomra vidáman. Hiszen ez amellett, hogy ingyért van, az egész világon olvashatják a műveim. Hát akkor, gyerünk, Palkó, nyomd meg a gázpedált!
(folytatjuk)
Hozzászólások