Az álmaidhoz épp csak alig érek
mert rám szisszen e kétarcú világ
a vallomásra nem visz rá a lélek
bár bólogatva biztatnak a fák
szavak árja tódulna a számra
de csenddé válnak mind az ajkamon
a kimondásnak veszteség az ára
hát megtorpan, ha itt az alkalom
*
a fényből jönnek majd a holnapok
és megszületnek hétköznap-csodák
kicsit vadak és rakoncátlanok
s míg cseperednek, kicsit ostobák
és felforgatják szép szabályaid
és sutba dobják majd a megszokást
és kisvilágod rendjét szétverik
és reggelire nem kérnek tojást
*
csak bámulod a mások életét
mit szűkre szab a kontárkezű sors
kinek nem jut már csendes délebéd
és hiányzik, mint asztalról a bors
csak harangszó mely összegzi a tényt
mit kétkedőknek vásott foga rág
s az omló föld mely elzárja a fényt
egy főhajtás és zárul a világ
*
ha szökni készülsz újabb reggelekbe
szemem sarkából sandítok reád
ha látszat-könnyű ingedet veted le
és keresed a tegnapi ruhád
az álmaidhoz épp egy ujjal értem
a zsebedben üres gyufás doboz
még ott lapul az értéktelen érdem
és lelkemben az odvas csend motoz.
Hozzászólások