Csernák Árpád
Utolsó próbálkozásként szerettem volna bejutni a Magyar Írószövetségbe. Piti ügy, nem? De legalább ennyi kárpótlást csaljak ki az élettől!
Nem sikerült: hiányzott hozzá két írószövetségi tag ajánlása.
Pontosabban csak egy, mert Csernák Árpád, a Búvópatak főszerkesztője volt olyan kedves, hogy beajánljon az elnöknek:
Szentmártoni Jánosnak
a Magyar Írószövetség Elnökének
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Írótársak!
Ajánlás Petrozsényi Nagy Pál író
a Magyar Írószövetségbe történő felvételéhez
Petrozsényi Nagy Pál 1942-ben született Kolozsváron. Apja ref. lelkész, anyja pedagógus volt. Ő is a tanári hivatást választotta. Iskoláit Petrozsényban végezte. A marosvásárhelyi főiskolai évek után Nagyváradra került. Itt kapcsolódott be az irodalmi életbe. Először újságcikkeket írt. Megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, de mindez kevés volt ahhoz, hogy érvényesülni tudjon a Ceauşescu-rendszerben. Válaszút elé került: börtönbe kerülni, vagy elmenekülni onnan. Ő az utóbbit választotta. Döntéséről így ír önéletrajzában: „Hogy jól tettem-e? Azt hiszem, igen, noha itt magyarban sem fonják kolbászból a kerítést, és a jövő sem mutatkozik egyelőre ígéretesnek, viszont nem érzem többé másodrendű polgárnak magamat. Hazajöttem, itthon vagyok.” Jelenleg Kecskeméten él.
Magyarországon megjelent könyvei: Cirkusz (novellák, karcolatok). Az én német nyelvtankönyvem (német leíró nyelvtan). Túrós puliszka (elbeszélések, novellák).
Folyóiratunk több novelláját valamint Viktor és Viktória című kisregényét közölte. Ez egyben azt is jelenti, hogy ismerem és jónak tartom Petrozsényi Nagy Pál igazságkereső, olvasmányos írásait. Örömmel és szeretettel ajánlom felvételét a Magyar Írószövetségbe.
Tisztelettel.
Csernák Árpád író, a Búvópatak Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas főszerkesztő, a Dél- Dunántúli Írócsoport (egyik) titkára
Rövid, de velős referencia, nemdebár? A másodikat azonban azóta sem tudtam felhajtani. És most már nem is akarom, mégpedig azért nem, mert én, és nem más akarja.
Szieszta
Egyébiránt megvagyok. Egészségem ugyan nem tökéletes (kezdődő cukorbaj, álmatlanság, kisebb prosztatagondok), de még így is erősebb, egészségesebb vagyok ezernyi korombeli öregnél. Ha ehhez hozzáveszem a szerény, ámde biztos anyagi jólétet, istenkáromlás lenne lázadozni a sors ellen. A politikai pártok, csatározások nem izgatnak.
Megértem két rendszerváltást, négy köztársasági elnököt (Szűrös Mátyás, Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Áder János). Most éppen az Orbán-kormány ügyködését figyelem. De már egy kicsit kívülről, mint minden öregember, aki bármelyik pillanatban elmehet Földvárra deszkát árulni. Délutánonként besüllyedek egy fotelbe, és elmerengek a múltamon.
Néha eszembe jut Petrozsény, Lucsi, Kajántó. És akkor… Akkor újra gyermek vagyok, versenyt futok Szivarral, és pislogva nézem, hogyan illegeti magát a kajántói Bolond Irén.
Itt a vége, fuss el véle!
VÉGE
Hozzászólások