Juliette Binoche: A színészet annyiban absztrakt, hogy nem megfogható • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Juliette Binoche: A színészet annyiban absztrakt, hogy nem megfogható

Juliette Binonche Oscar-díjas francia színésznő 2016. szeptember 9-én délután vette át a Miskolci Jameson Cinefest frissen alapított Európa-díját. A Különdíj átvétele előtt a Lillafüredi Palotaszállóban sajtóbeszélgetésen találkozott a média képviselőivel.

A 13. Miskolci Jameson Filmfesztivál szervezői a vonattal és tömegközlekedési eszközökkel csak átszállással megközelíthető lillafüredi szállodába hívták a sajtó képviselőit. Levelükben jelezve, hogy csak hat médiának engedélyezik az egyéni interjút, megemlítve, hogy fél órát szán a művésznő a kérdések megválaszolására.

Juliette Binoche

Juliette Binoche

Kubik Elvira, a fesztivál sajtófőnöke először lapunknak adta meg a lehetőséget kérdés feltevésére.

Művésznő! A magyar Wikipédia szerint ön 12-féle különböző elismerésben, díjban részesült ezideig. Érdekelne, hogyan viszonyul az elismerésekhez. Konkrétan, az 1997-ben Az angol beteg Hana nevű ápolónő szerepéért kapott Legjobb női mellékszereplő Oscar-díját, vagy pedig a 2001-ben a Csokoládé című filmben nyújtott alakításáért kapott Legjobb női főszereplő Oscar-díjra jelölést tartja többre?

Nézze, számomra az elismerések mindig meglepetésként hatnak. Nem számítok rájuk, de örülök nekik, ahogy annak a díjnak is, amit itt Miskolcon ma délután fogok átvenni.

„Azt hiszem, a színészet annyiban absztrakt, hogy nem megfogható. Egy asztalos megtapinthatja azt, amin dolgozik, teszem azt egy festőművész is megérintheti a vásznát. Éppen ezért rendkívül sokat tud adni az, ha valaki vagy valakik azt mondják, hogy értékelik alakításomat. Bár említettem, hogy a színészet nem kézzel fogható művészetet takar, annak ellenére, hogy a film cselekménye, a karakter megírt, a befogadás fázisában valóságossá válik. Ami az Oscar-díjamat illeti, az olyan elismerés volt, amire nem számítottam és ilyenre nem lehet felkészülni. A semmiből jött, de tényleg” – mondta mosolyogva.

2010-ben megkapta a Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb női főszereplő díját, mégis rossz emléke van ezzel kapcsolatban. „Már nem voltam Cannes-ban, amikor felhívtak a hírrel, hogy díjazott leszek este. Kész dráma volt a napom, egy órával a díjátadás előtt értem a helyszínre. Minden rosszul sikerült, késett a repülöm, akivel találkoznom kellett volna, nem tudtam.” Elmondta, hogy a díjátadáson amikor átvette a trófeát, arról beszélt, hogy Dzsafar Panahi iráni rendező börtönben sínylődik, mert az iráni kormány szerinti hivatalos politikai elképzeléssel szembemenő filmet akart rendezni.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS