A világhálón szinte minden portál lehozta Teréz anya szentté avatásának hírét. Belépett a „kortárs szentek” társaságába. Én is kutakodni kezdtem és rátaláltam pár, megszívlelendő gondolatára. Megosztom Önökkel is.
Az életről így fogalmazott:
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet játék, játszd.
Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.
Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.
A szeretetről így nyilatkozott:
Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba.
Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben.
Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.
A segítségről így vélekedett:
Próbáljátok megérteni egymást, fölfedezni a jót, ami társaitokban van! Mindig keressetek legalább egy pozitív pontot, és arra építsetek. Ha egy emberben végképp nem sikerül semmi jót találni, akkor kérjetek meg valakit, hogy segítsen!
Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
És végül, de nem utolsó sorban, a békéről két rövid gondolat:
A béke egy mosollyal kezdődik.
Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.
Gyönyörű gondolatok. Aktuálisak. Annyira emberiek.
Hozzászólások