Alászálltam önmagamba,
keresve testemben fájó
pontjaimat, de csak
a lélek sötét bugyraiban
megbúvó fájdalmakat
találtam, melyeket a
magány, szeretetlenség,
az érintések hiánya vésett
belém örökre.
A külső zajok belső
elmélyülésemet segítik –
mondtam magamban,
miközben fehér fényű jósággal
átmostam testem-lelkem.
Megszűnt a valóság, csak a
kint daloló madarak éneke
jutott el hozzám.
Hozzászólások