tehetetlen széttárták karjukat
várakozásra intve és hitre,
végzetes nyugalommal
vérbe fúló szerelmemben
ővelük vártam
hogy befejeztessen
az ítélet végre –
és észrevétlen kihirdettetett –
aprón csalódott voltam
bár mégsem kívántam
a csábító vakítást
*
a figyelmek hegyes szöge eltűnt –
nem kell már magam
áthatolhatatlan
misztikus feketeségbe rejtenem
a fehér gyász
nem elnyel – visszaver
a közeli részes – az avatatlan lepattan
idegennel megosztatlan
most csak én vagyok
kopáran
elemészt a sivatagi sugárzás
Hozzászólások