Mindnyájan függők vagyunk. Kinek-kinek más és más függőségének tárgya: társ, pénz, információ, kütyük, szex, nikotin, adrenalin, munka, alkohol, drogok… hosszan lehetne sorolni. Ez a darab a pusztító függőségről szól. A szerző Szücs Zoltán maga is végigjárta ennek poklát. Pécs mellett több rehabilitációs intézmény is működik, melyek mint valami zarándokhelyek újra és újra megtelnek eltévedt emberekkel, akik arra szánták el magukat, hogy változtassanak életükön, és kitörjenek a gyilkos szerek rabságából. Sokaknak sikerül. Sokak örökre elvesznek. Ez a színdarab nem róluk szól. Hanem rólunk, mindnyájunkról, akik nem találjuk magunkat, nem ismerjük fel saját szabadságunkat, és a szabad akarat erejét. Mindnyájan függők vagyunk. Sírjunk és röhögjünk magunkon ezen az estén. Aztán majd csak lesz valahogy…
Szücs Zoltán Addictus című színdarabja nyomán Anger Zsolt rendező, Frank Fruzsina rendezőasszisztens és a színészek közös munkájaként jött létre az Addikt címet viselő produkció, amelyet 2016. október 8-án láthatott először a közönség a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
A helyszín a rehabilitációs otthon sivár világa, ahol a falak fehérek és a berendezés, valamint minden tárgy kizárólag sárga. A fehér falak az adott szituációhoz igazodva válnak színessé, a szereplők – és remélhetőleg a nézők – lelkiállapotának megfelelően. A színek mellett a falakra vetülő óriási árnyékok, mint démonok a tehetetlenséget, kiút nélküliséget sugallják. Az üvegkalitkák a kinti világot jelzik, fontos szerepük van az előadás során. A díszletet Erdős Júlia Luca tervezte. Tartalom, látvány, és amiről még nem esett szó, a hangok és zenei betétek egyaránt a mondanivalót erősítik.
Az előadás egy meghatározott időszakot mutat meg az otthon mindennapjaiból, a terapeuta és nyolc ápolt életéből, mégsem mondhatjuk, hogy kerek történetet látunk, sokkal inkább olyan, mintha egy óriási, állandóan forgó kerék egyetlen fordulatát kísérnénk figyelemmel. Ákost, a terapeutát Vidákovics Szláven alakítja, a bentlakó függőket Köles Ferenc (Gabi), Darabont Mikold (Kriszta), Tóth András Ernő (Karesz), Szabó Márk József (Zsolti), Baki Dániel (Lacika), Vlasits Barbara (Kata), Urbán Tibor (Robi), Stubendek Katalin (Bea). A tisztulási folyamat során a résztvevők közös terápia keretében dolgozzák fel múltjukat, történetüket, de mégis mindenki a saját pályáját járja be. A lakók előbb-utóbb kikerülnek az intézményből, majd a folyamat kezdődik elölről, érkezik az újabb csoportra való ember. Nem árulunk el titkot: előfordulhat visszaeső is.
Megismerhetjük az elsőre talán hasonlónak vélt egyéni sorsok hátterét, és ez az előadás egyik legnagyobb erénye. Senki sem szórakozásból, vagy hobbiból válik drogossá. Kata hóbortos és végtelenül önző édesanyjának látogatása (Füsti Molnár Évát láthatjuk a remekül megformált epizódszerepben), Feri atya megjelenése (Stenczer Béla), a körzeti rendőr kétszeri felbukkanása (Bánky Gábor), Kriszta telefonbeszélgetése édesanyjával segítenek támpontokat adni az ok-okozati összefüggések, valamint a benti világ és a kinti élet közötti viszonyrendszer megértéséhez.
Úgy érzem, az átélt élmények minden nézőben elindítják az előítéletek átértékelését. Szándékos volt az „átélt” kifejezés használata, mivel a látottak-hallottak nyomán bennünk is elindul valami, az igazi színház jelen van, megérint, sőt mindenkit bevon a játékba. Kevésbé gyakorlott színházlátogatók sem kerülhetik el a beavatottságot: az előadás egy pontján a színészek saját néven mutatkoznak be, utalva arra, hogy bármelyik pillanatban, bármelyikünk belekeveredhet egy ilyen szituációba, ahonnan a kifelé vezető út megtalálása szinte reménytelen. Egy ilyen otthon – ahol két órára mi is vendégek vagyunk – úgy érzem, tüneti kezelést tud nyújtani, de teljes szabadulást nem. Ehhez fentről jövő, kormányzati szándék is kell, majd a megfogalmazott célok következetes végrehajtása, viszont ez már más kérdés. Igazi színház, másodszor is kiemelten, hiszen ez az előadás óriási társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, gondolatokat ébreszt, vitát gerjeszt. Szerintem nincs olyan néző, aki miután felkel a székéből, ne kezdene el nyomban beszélgetni a témáról barátaival, családtagjaival. A jelenség itt van, és ha homokba dugott fejjel létezünk, attól nem tűnik el.
Az alább megtekinthető felvételeket az előadás szerdai próbáján Komlós Attila készítette. Az összes kép ide kattintva érhető el.
Hozzászólások