Versem bolyhaiba bújt az ősz megint,
gyapjú mondatokban ül kuporogva,
avarszőnyegen pörgét táncol, kering,
életet lehel levélkupacokba.
Csüggedés hunyorgat, lombzápor zuhog,
csöppnyi mesébe kezd, amíg földet ér,
keringője ékes, én is mozdulok,
hős levelek tánca mindent kérve kér.
Eső csordogál a zsalugáteren,
tócsák ténferegnek cipellők nyomán,
vágyam visszahajtom, őszöm őgyeleg,
mindent elemészt a tétova homály.
Ha majd ligetünkben fénylik az öröm,
akkor én is újra fénybe öltözöm.
Hozzászólások