Hajnaltájt kisimulnak
az éj fekete ráncai
lecsusszan róla
a sápkóros hold
meg mind a csillagok
Foszladozó,
tavalyról itt feledett
gyékénybuzogányokat
mártogat émelyítő
bíbor szirupba a nap.
A fürge Héliosz
gyorsan eltapossa
– mintha szégyellné –
e pár perces
varázslatot.
Kákák kókányos tövénél
koszlott spárosszatyor
és pillepalack
áztatja lábát,
korunk béna bája.
Flaszterbe zárt
nagyvárosi tóra
enyészet kontrasztja ül,
bomló iszap
parfümjével fűszerezve.
Partján szomorúfűz
szélfútta hajában csíz,
göcsörtös tövénél
pénzért vett szerelem
bizarr nyoma.
Naftalinszagú elegancia
ül a kopott padon,
csipkés zsabójú blúz,
mellette Márai,
lábánál kövér dakszlija.
Hozzászólások