Aki végigsétál Pécsvárad utcáin s a Várkert árnyas fái alatt, szép és változatos köztéri szobrok állítják meg. Közülük sok a már hetedik éve helyben szervezett alkotótábor résztvevőinek munkája. Zsáli János, volt polgármester kezdeményezte és segítette, hogy a városkép formálásában ilyen módon is vegyenek részt művészek.
Azóta nyaranta két hétig a Samu Géza Múzeum udvarán elektromos fűrész, csiszolókorong, véső zaja közepette, fűrészporfelhőben keltenek életre már elhalt, kivágott fákat a „táborlakók”, hívják elő rönkjeikből a szellemi, művészi gondolatot és formát. Idén augusztusban volt közöttük helybeli szervező és alkotó, a kezdetektől visszajáró meghívott, másodszor érkező, de újonnan jött érdeklődő is. Pécsváradon, Baranya más településein, az ország távolabbi részeiben lakók vegyesen, de egy angliai fiú is besorolt ebbe a társaságba, melynek tagjai teremtő munkájukat egymás mellett, mindegyikük szeme láttára végezték. Inspirálhatták, segíthették is egymást, de mindenképpen átélték a szakmai közösségbe tartozás élményét.
Már a munka megkezdésekor bemutatkoztak a Fülep Lajos Művelődési Házban rendezett kiállításon – otthoni műtermükben készített kisebb méretű alkotásaikkal: kisplasztikákkal, érmekkel, képekkel, melyek intimebb térben – lakásban, irodában, könyvtárban – helyezhetők el. Aztán indulhattak a köztéri alkotások munkálatai.
A tábor szervezésében fáradhatatlan helybeli Szabó László műveiben a fát nem éri bántódás, ő nem hasít, nem repeszt erőszakosan, hanem eltünteti az egyenetlenségeket. Szeretettel elősimogatja a formát, az alakot szerszámaival. Alkotásaiban – ahogy Aknai Tamás írja – a „varázslatos színű és érettségű faanyagok mind melódiákat idéznek fel”. Szobrainak léptékadója általában az emberi alak mint ideális forma. A kamara-kiállításon bemutatott finom vonalú nonfiguratív alkotásai is ehhez igazodóak, és korábbi munkáihoz hasonlóan harmonikusak. Az idei táborban viszont szétnyitott egy zárt formát, s ezzel az összetartozás mellett a különállás drámáját is érzékeltette.
A Bükkösd környéki erdők közelében élő Szabó János egész életvitele a természettel való együttélésre van berendezve. Alkotásai is ember és természet egymásra találásáról vallanak. Az erdő minden fája mond, mutat neki valamit abból a szépségből, mely aztán megmozgatja fantáziáját alkotás közben. Szinte kutatja, hogy a fa belseje milyen titkokat rejt. A bemutatkozó tárlaton kiállított egyik művének az Organikus cipzár címet adta: hullámvonallal kettéosztotta, s egyik felének diszkrét színezésével is jelezte, hogy próbálja szétnyitni a fát. Az alapanyagot és a mesterfogásokat jól ismerő szobrászról egyik méltatója így fogalmazott: „kíméletlenül alapos”. Ezzel a pontos, míves kidolgozással tette széppé Virág című munkáját és az idei táborban készített csavart formájú szobrát: a Titkok burkát, melynek finoman csiszolt felülete olyan, mint egy lepelbe burkolt tengeri kagyló. Művei gyönyörködtetnek és elmélkedésre, a titkok burkának „lefejtésére” hívnak.
A Mecseknádasdról átjött Dechandt Antal munkáit vitális erő, dinamikus ritmus jellemzi. Keze nyomán a fa alkalmassá válik az élet – esetenként viharos – ellentmondásainak kifejezésére. Szobraiban benne van a mozgás feszültsége: a régi és az új, az élet és a meghalás. Idei térplasztikájában a rücskös, letört ágakon, csonkokon át az ég felé törő friss hajtás az újjászületést, a jövőt mutatja. Szabad formaalakítású műveinek felületi megmunkáltsága is mindig igényes. A Szántók emlékére című sorozata – melyet a táborkezdő kiállításon láthattunk – sajátos szín- és formavilágával, hangulatával előhívta a szántóvetők életével, munkájával kapcsolatos megannyi emlékünket. Dechandt alkotásaival eleget tesz a Paul Cézanne meghatározta feladatnak: „A természetet nem reprodukálni, hanem reprezentálni kell.”
A „Fa 6” táborban töltött időt Várhelyi György a zene apoteózisának szentelte: kubusokból épített harmóniát sugárzó kompozíciót. Idén egy bumfordiságában is kedves, derűs, a fantáziát megmozgató, a mesevilágot felidéző Csikót formált. Dr. Bíró Ferenc polgármester örömmel adta hírül, hogy az óvoda udvarán válhat majd a gyerekek kedvencévé ez a szobor. Az Albertirsán élő művész referenciamunkái közül rusztikus feszületének monumentalitása és egyidejűleg kiállított bronzérmeinek és plakettjeinek cizelláltsága azt mutatta, hogy eltérő anyagú, méretű, más-más műfajú és tematikájú alkotásai egyaránt jelentősek.
A szigetvári Vanyúr István (Piru) kompozícióinak erőteljes a térszervező szándéka és hatása. Különböző alakúra, méretűre formált és más-más színűre festett, ívelt faelemek egymásba illesztésével építette fel a kamaratárlaton bemutatott kisplasztikáját. Izgalmas ezeknek az égre törő elemeknek szembefeszülése. Fantázia szülte, friss szellemiségű, játékos madárformák is kikerülnek a kezéből, amilyen az általános iskola épülete előtt álló is. Tán az idei táborban készült három lábra helyezett gömbformája is beleilleszthető ebbe a sajátos madárvilágba. Enigmatikus üzenetei gondolkodásra késztetik a nézőt.
A fa – mint az idő, az élet és halál, az örök fejlődés és megújulás szimbóluma – őseink gondolkodásában és a művészetben is kiemelt helyet foglalt és foglal el. A Szentendréről már második alkalommal a táborba érkező Velekei József Lajos művészi világában is fontos szerepet kap ez a jelkép. Több alkalommal is készített a világrend tér- és időbeli tagoltságát reprezentáló világfát. Ugyancsak az ezzel sok tekintetben összefonódott, de főként az élet termékenységét, a növekedést, az életerőt, egy-egy személy vagy csoport sorsát, életútját, a múlt, jelen és jövő egységét jelképező életfát is. Tavaly és idén nyáron faragott kultikus szobrai honfoglalásunk korába visznek vissza. A tábornyitó kiállításon látott szép kidolgozású Mágia és Madár című kisplasztikáinak ötlete és megformáltsága is fakadhatott történelmünk, rege- és hiedelemvilágunk jelképtárából. Műveinek kidolgozása során él a fa természetadta szépségeinek megmutatásával. A Madár megformálásakor a fa szálirányában meglátta azt a lehetőséget, hogy szemléletesen érzékeltetheti vele a tollazat ritmusát. Velekei népünk történetének, mítoszainak, sajátos jelképeinek vállalásával múltunkhoz, hagyományainkhoz, kultúránk értékrendjéhez való ragaszkodását fogalmazza meg, s ezzel erősíti identitástudatunkat.
A hímesházi Balázs Balázs Pécsváradi madonnája már messziről vonzza a szemet. E könnyed, légies vonalvezetésű, finomra csiszolt, igényes kidolgozású szobor felidézi régi korok nőideálját – tisztelegve ezzel a reneszánsz éve előtt. A nyitó kiállításon e szobor kisplasztikai változatát – „tervezetét” – és Samu Gézának, a táborhelyként szolgáló múzeum névadójának emlékére készített alkotását láthattuk.
Az alkotótábor angliai vendége a fiatal, pályája kezdetén járó, az anyagokkal és a nagy feladatokkal most ismerkedő Luke Ellis Brightonból. Főnix születése című alkotásán a lángnyelvek közül feltámadó mitológiai madarat rusztikus kidolgozással állítja elénk.
Első alkalommal érkezett a táborba Kacsó Péter keramikus Budapestről. Beilleszkedése annál is könnyebb volt, minthogy az ő munkáinak alapanyaga – az anyag, a föld – legalább olyan ősi, mint a fa, műfaja pedig a szobor felé hajló kerámia. Ezt már a nyitó kiállításon megismert munkái is mutatták. Különösen érdekesek voltak kerámia-ablakai, melyek sajátosan ábrázolták a teret s nyitottságunkat a világra. A helyi kerámiaüzemben – két ember összekapcsolódását sejtető – gömb formátumú, áttört, pasztellszínű mázas térplasztikát készített, melyet a tervek szerint az orvosi rendelő udvarában helyeznek majd el.
2003 óta résztvevője a pécsváradi alkotótábornak a Hosszúhetényben lakó Deák Zsuzsanna grafikusművész, akinek „foltvarrásos textilképei színességükkel, reliefhatásukkal, faktúrájukkal otthonosan kapcsolódtak a szobrokhoz”, ahogy ezt Mendöl Zsuzsanna művészettörténész írta a 2006. évi kiállításról (az Echo 4–5. számában). Az alkotó idei munkájáról is elmondható ez. Az uszoda előterébe kerülő A víz öröme című faltextil táblaképe kék és zöld színeivel, dekorativitásával várhatóan megállítja, meditációra készteti majd az uszodába érkezőket. A természettel szimbiózisban élő művész (ahogy Bükkösdi László írta róla), aki aktívan sportol is, hitelesen, saját élményeiből táplálkozva hozhatta létre ezt az alkotást. A Művelődési Házban kiállított sajátos koloritú elegáns képei közül a Küzdelem az aranyért című fogott meg legjobban, melyen az aranyfüst-applikáció alkalmazásával igen hatásosan érzékeltette azt a lelketlen nyüzsgést, tülekedést, amellyel az emberek többsége harcol a meggazdagodásért – háttérbe szorítva az igazi értékeket. Igen fontos személyisége az alkotótábornak a helybeli Baumann Mihály, aki évek óta hűségesen készíti fényképezőgépével dokumentumfotók egész sorát a tábor résztvevőiről, alkotó munkájukról s elkészült műveikről. Ezeket a képeket a fotós tehetsége, hozzáértése, igényessége igazi művészi fotókká emeli. A tábor zárásakor vetítésen mutatja be az ellesett pillanatokat, az előző év fotóanyagából pedig minden művészt megajándékoz egy képes művészeti naplóval. A többi alkotó is kedveskedik egymásnak. Piru lerajzolta mindegyikük portréját. Balázs Balázs készített Vanyúr stílusában egy madarat. Szabó János váratlanul „bemondott” szellemes, ironizáló spontán mondásai, találó bölcsességei emelték a hangulatot.
Mindannyian láthatjuk, hogy bár a mai embert rengeteg képi, vizuális hatás éri, az effajta mennyiség nem csap át minőségbe. Az érdemi hatás lehetősége továbbra is a művészek kezében marad. Ezt ismerték fel Pécsvárad korábbi és mostani vezetői, képviselő-testületi tagjai, a helybeli hivatásos és önkéntes segítők, mecénások azzal, hogy megbecsülik a szellemi teljesítményen alapuló értékteremtést, és példát adnak ezeknek az értékeknek közzétételére, méltó megőrzésére. Bíró Ferenc polgármester tábornyitó és -záró összegezésében egyaránt megfogalmazta meggyőződését, miszerint a szobrász-szimpozion résztvevői gazdaggá teszik műveikkel a város polgárait, idelátogató vendégeit, a kiránduló turistákat. A meghívásos rendszerű tábor évente bővült új tagokkal, de kialakult egy törzsgárda is a rendszeresen visszatérőkből, akiknek stílusát, egyedi formavilágát már messziről is felismerik a helybeliek. Minket, akik láttuk a művek születését is, magával ragadott ez a színvonalas, esztétikus szobrászat, kerámiaformálás, táblaképalkotás. Hisszük, hogy a korábbi évek szobrai, képei nyomán már fogékonnyá lett városlakók is örömüket lelik az új alkotásokban.
Hozzászólások