Szarvas István Kérdeztem – válaszoltak II. című könyvének bemutatójára került sor 2016. november 9-én szerdán este a Vajdaságban, Szabadkán a Népkör Magyar Művelődési Központban. Az interjúkötetben 37 interjú olvasható, amelyeket a szerző egyebek közt Nobel-díjasokkal, miniszterelnökökkel, politikusokkal, akadémikusokkal, tudósokkal, orvosokkal, művészekkel, írókkal és olimpiai bajnokokkal készített. Az interjúalanyok között találhatjuk például Elisabeth Blackburn orvosi Nobel-díjast, Kertész Imre Irodalmi Nobel-díjast, Mihail Gorbacsovot, az SZKP volt főtitkárát, Psota Irént, a Nemzet színészét, Buzánszki Jenőt, az Aranycsapat tagját, olimpiai bajnok labdarúgót és Paulo Coelho brazil írót.
A könyvbemutatón a szerzővel Moritz László újságíró, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság alelnöke beszélgetett, az est moderátora pedig Miklenovics Aranka volt.
Miklenovics Aranka, az est háziasszonya többek között a következőket mondta: nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a Népkör felkért a moderátor szerepre és közreműködhetek a Magyarországról jött vendégek beszélgetésében. A magyar vendégek beszélgetése előtt felolvasta Papanek Gábor professzor, az MTA doktora Gondolatok címmel írt recenzióját. Az ismertetésből megtudták a jelenlévők, hogy kik szerepelnek az interjúkötetben, sőt az interjúadók válaszait is elemezte a világhírű professzor, akivel szintén található egy beszélgetés a kötetben.
Moritz László a kérdések feltevése előtt a következővel indított: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Önökkel, szeretett és nagyra becsült íróm, Kosztolányi Dezső városában, ennek a nagyszerű könyvnek a bemutatóján, Szarvas István szerző jelenlétében. A szerző az 1997-ben Pécsett alapított közérdekű magazin budapesti szerkesztőségvezetője. Tagja a Mikszáth Kálmán és Babits Mihály által fémjelzett Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Nem kevesebb, mint negyedszázados újságírói tevékenység áll a háta mögött.
A könyv címe Kérdeztem-Válaszoltak II. Ez egy interjúkötet az elmúlt húsz év több mint félezer írásának interjúanyagából. Interjúalanyai a közelmúlt és napjaink jeles személyiségei, tudósok, a gazdasági élet jeles képviselői, művészek, sport ikonok, híres vagy hírhedt politikusok. Valamennyien egyéni élettörténettel rendelkeznek, de a szerző valamennyiünket érintő témakört érintő kérdéseire válaszolva fejtik ki álláspontjukat. Szinte valamennyi interjú kérdései között szerepel a társadalom előbbre jutásának, fejlődésének kérdése, de legfőképpen a felbecsülhetetlen, legfontosabb kincs, az emberi élet fontossága – ahogy Kertész Imre kijelenti a vele készített interjúban: az emberi életnek nincs közgazdasági értéke. Sajnos rohanó világunkban szinte megszűnt a humanizmus.
Egy jeles személyiséggel való felkészülés heteket vehet igénybe egy újságíró részéről. A szerző néha bravúros interjúkat készít abban a tekintetben, hogy egyszerre kérdez királyi herceget, majd pár pillanat múlva kérdést tesz fel a jelenlévő űrhajósnak, pár másodperc alatt témát és megszólítási módot váltva – ragyogó sikerrel.
Milyen kritériumok alapján válogatod ki interjúalanyaidat?
Szarvas István: Mielőtt válaszolnék, engedjél meg néhány gondolatot!
Hölgyeim és Uraim!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Kanadai Montreal után itt a vajdaságban Szabadkán, ebben a házban a Népkörben − amely számomra egy kis magyar sziget − bemutathatom újabb interjúkötetem, melyet az elmúlt húsz évben készített több mint kétszáz interjúból válogattam. A könyvben szereplő írások egy korképet tartanak elénk erről a két évtizedről.
A sajtótörténet szerint az első interjút James Gordon Bennett skót származású New York-i újságíró készítette 1836-ban. Mára e műfaj egyik legfontosabb és legáltalánosabb megnyilvánulási formánk.
Földes Anna, a híres magyar újságírónő egyik könyvében idézi meg a múlt század hatvanas-hetvenes éveiből Marin Schraub svájci filozófus bonmot-ját, miszerint az emberiség egynegyede állandóan interjút készít, a másik negyeddel, miközben a fennmaradó fele kipiheni annak a fáradalmait, vagy készül a következőre.
Tóth László Az interjú, mint a megismerés eszköze című cikkében a következőket írja: „Azt gondolom, az egyik legfontosabb hozzá, hogy az interjú készítője többet tudjon – vagy legalábbis mást – az adott tárgyról, s többet – esetleg ugyancsak valami mást – a megkérdezettről, mint amit s amennyit ő maga tud a felvetett kérdésről önmagáról.”
Az interjúműfaj klasszikusa, a 2006-ban elhunyt Oriana Fallaci, aki legjobbnak vélt negyven interjújából összeállított kötetének az Interjú a történelemmel címet adta, élete vége felé ezt nyilatkozta interjúiról: „Mindegyik portré az enyém. Ezek különös keverékei eszméimnek, temperamentumomnak, türelmemnek, minden a kérdésekhez vezet.” Szívemből szólnak ezek a gondolatok, amelyeket írt a riporterkirálynő.
A kérdésedre a válaszom: az alanyok kiválasztásánál a sorrend a tisztségük, a hírnevük és a személyiségük.
Játszottál sakkpartikat a Polgár lányokkal és interjút is készítettél velük. Milyen volt a játék és az interjú?
Valóban mindhárommal játszottam. Mindhárman olimpiai bajnokok. Zsuzsával bírtam a legtovább, 270 percig, ez szimultán parti volt. Kaptam egy oklevelet, amelyre ráírattam Zsuzsával, hogy „majdnem döntetlen”. Judittal és Zsófival többször játszottam, mindig rövid idő alatt tönkre vertek. Egyszer snell partit játszottam Judittal, egy három percest, mivel gyorsan léptem, 1 perc alatt kikaptam. Megtudtam tőlük, hogy mindkettőjüknek a huszár a kedvencük. Judit szerint az embert nem tudja legyőzni a számítógép.
Zsófi elmesélt egy édes történetet. Külföldön kérdezték, tud-e sakkozni, erre mondta, ahol lakik a kerületben a harmadik legjobb, majd hozzátette: a világon is.
Elmesélnéd, hogy Mikulás Dzurinda miniszterelnököt mikor hívtad meg Szarvasra és végül ki ment helyette?
Békéscsabán zajlott a szlovák konzulátus megnyitása, ahol interjút készítettem vele Stefan Markus szlovák nagykövet segítségével, akivel két alkalommal is beszéltem. Meghívtam Szarvasra a miniszterelnököt, egy szlovák főiskola avatására. Azt mondta, hogy ha meghívják elmegy, de nem ő jött, hanem Rudolf Schuster államelnök, akivel szintén sikerült interjút készíteni. Másnap, a parlamentben felhívtam Szarvas polgármesterét, Babák Mihályt (aki benne van a könyvemben) és mondtam, hogy halottam a szlovák államfőtől, hogy felavatták Stefanik ezredes szobrát Szarvason.
Gorbacsovtól mit kérdeztél?
Mi a véleménye Putyinról? Azt válaszolta, nagy elnök lesz.
A másik kérdés: mikor alakít pártot? Azt felelte, nem kell elsietni, csak 80 éves.
A szerző mesélt interjújáról Paulo Coelhóval, Erdő Péter bíborossal.
Miklenovics Aranka felolvasott részleteket Psota Irénnel, Habsburg Györggyel, Farkas Bertalannal és Müller Péterrel készült interjúkból.
Megtudtuk még: Szarvas István szívesen készítene riportot a pápával és az új amerikai elnökkel.
Miklenovics Aranka megköszönte a Magyarországról jött vendégeknek a szereplést, a szerzőnek még sok új interjút – közte szabadkaival – kívánt, és könyvbemutatót Szabadkán valamint a világ a többi részén. A Népkör részéről Bodrogi Hajnalka ajándékcsomaggal kedveskedett az est szereplőinek, amelyben többek között a szabadkai Népkör 140 éves jubileumára megjelent „Hagyományok Büszke őre” című képeskönyv is benne volt. A jelenlévők között ott volt Jónás Gabriella színművésznő és Bodrogi Béla, a Népkör főtitkára is. A szerzővel a Magyar Szó és a Vajdasági TV készített interjút.
Hozzászólások